SOTA Németországban – 1. RÉSZ

Miközben mi itthon hol ezért, hol azért nem megyünk fel valamelyik dombocskára, DH7KU Csaba ránkpirít és megmutatja, milyen is a magyar virtus.

Olvassátok el a sotázás első napjáról készült beszámolót!

 

DH7KU SOTA Marathon 2018 május 10-12

Branderschrofen DL/AM-031

Ismét 4 napos hosszúhétvégének örülhettünk a katolikus ünnepnek köszönhetően, így egy hosszabb SOTÁS kirándulást tervezhettem Füssen városa környékére, az Alpok Ammergebirge hegységébe. Mindennapos vihart és vele járó záporokat jósoltak, aránylag sok napsütéssel ezekre a napokra, ami önmagában nem rettentett el a hegyi túráktól, azonban az esőálló ruházat is a felszerelés része kellett legyen. A szálláshoz közeli csúcsokat szemeltem ki célpontul, hogy minél hamarabb feljussak a lehető legkevesebb autózással. Tapasztalatból ismervén az alpesi SOTÁZÁS kihívásait, a csúcsokat lehetőleg felvonó közeléből akartam elérni, hogy még időben el tudjam 40 m-en kezdeni a rádiózást, a terjedés leromlása előtt. Általában 3 órás megerőltető hegyi menetre van szükség, míg az ember feljut a völgyből a hegyek közé, ahonnan jó esetben a csúcs további 1-2 óra járásra lehet. Így esett a választás a következő 3 csúcsra: csütörtökön bemelegítésként Branderschrofen (DL/AM-031), péntekre a legjobb időben a Hoher Straussberg (DL/AM-029) és az esősnek jósolt szombatra az Ahornspitze (DL/AM-030). Mindhárom a Tegelbergbahn kabinos felvonó hegyi végállomásától aránylag rövid időn belül megközelíthető, valamint a közel 1000 m-es szintkülönbséget 6 perc alatt küzdi le a szerkezet. Ezzel a sebességgel nehéz lenne bármi mással versenyezni, nem is gondolkodtam egy percet sem a gyalogos feljutáson. A szokásos, igen nehéz felszerelésem mellé bekerült az esővédő ruházat, egy meleg öltözék, 1,5 liter ivóvíz és némi ennivaló meg gyümölcs is, mintegy 17 kg-ot eredményezve a hátamon. Ekkora tömeggel mászni elég strapás, de nem volt más választásom, a szándékom eltökélt volt.
Aránylag szép időben vágtam neki a túrának reggel 9 órakor, a legelső járattal. A kötélpálya egyetlen helyen van megtámasztva röviddel a végállomás előtt, szinte repülni érzi magát az ember a zárt kabinban. Menet közben madártávlatból láthatóak a közeli falvak, városok, tavak és persze a híres Neuschwanstein kastélya. Fent megérkezve, lenyűgöző panoráma várja az embert. Minden egyes alkalommal percekig merengek a távoli hegyvonulatok felé, valami megfoghatatlan érzés és nyugalom fogja el az embert, innen minden olyan távoli, nyugodt és csendes, a városi ideges forgalomnak még csak a nyoma sincs.
Az aránylag enyhén emelkedő, jól járható kezdeti szakasz egy idő után elvezet a csúcs ösvényéhez, ami már lényegesen keskenyebb, meredekebb és sziklásabb, de szintén jól mászható. A meredekebb szakaszokon jól kiépített biztosítókötelek nyújtanak jó kapaszkodási lehetőséget, ugyanakkor kellő mennyiségű veszélyre felhívó táblát is kihelyeztek, hogy az előrehaladás csak saját felelősségre történik. Némi kellemes mászás után kb. 1 óra elteltével elértem a csúcsot, a kilátás lenyűgöző, a levegő csodálatosan tiszta és az a csend, a környéken egyetlen lélek sincs, csak néhány madár repked a sziklák, ormok körül. Néhány ártalmatlan felhő takarta néha ki a napot, esőnek, viharnak semmi előjele sincs, a látótávolság tökéletes a fotózáshoz és pólóban is kellemes melegben pihentem meg. A csúcskereszt remek rögzítést kínált az antennaárbocnak, csupán két vastagabb kötéllel elegendő megrögzíteni az alsó szegmenst. A soksávos saját barkácsolású rezonáns dipól végeit már annál nagyobb kihívás megrögzíteni, mert a csúcs néhány lépés után a szakadékban végződik. Inv-V alakban egy alkalmas fűcsomóhoz és egy sziklához rögzítettem az antennát és röviddel fél 11 után leadtam az első hívást. Már várhattak, mert igen erős pile-up alakult ki szinte azonnal, a kis FT-857 vevője bizony nem boldogult ekkora tumultussal, néha ki kellett várnom, míg a hívó állomások moraja kicsit alábbhagy és a túlvezérelt jelszint ismét normál erősségre tér vissza. Csaknem egy órán át szüntelenül hívtak, így 7 mega távírón 84 QSO sikerült. Tudtam, hogy ez az a sáv, ahol az összeköttetések zömét éri el az ember, a többi menet már nem fog ilyen jól menni. Mielőtt nekikezdtem volna a rádiózásnak, egy idősebb férfiakból álló csapat döbbenettel konstatálta, hogy már itt a hegycsúcson sem olyan, mint régen. Azt arra értették, hogy az egyik hegymászó előkapott egy quadrocopter-t és azzal készített felvételt, azaz inkább csapott az öregeknek zajt. A másik rögtön helyeselt, hogy a faluban meg a motorosok olyan hangosak, hogy nem lehet megmaradni. Értettem én a szót, feltettem hát a fejhallgatót, hogy az én füttyeim ne tartozzanak a zavarók közé. Közülük az egyik CB-s volt, rögtön eltalálta, mit is csinálok. A többinek elmagyaráztam azért, akik figyelmesen és érdeklődéssel is hallgatták az örült hobby-t és a konnektort keresgélték, ahonnan az energiát nyerem. Később, míg leraktam a fejhallgatót és sávot váltottam (az antennát ehhez le kell ereszteni és két csavart megoldani), megkérdezte egy asszony, hogy “ez meg milyen mérés itt a hegytetőn?” Picit mosolyogtam és pozitívan vettem az újabb érdeklődést. Érezvén a kíváncsiság ténylegességét, elmagyaráztam pár dolgot az akciómról. Egy fiatal orosz csapattal is hosszasabban beszélgettem, akiknek egy fiatal román srác volt a vezetőjük. Türelmesen tűrték a drótok közti bukdácsolást és a fejmagasságban lógó feszítőkötelek alatti átbujdosást, majd rövid nézelődés után, lemásztak ök. is. Rövid időre akár 15 fő is összegyűlt a talpalatnyi területen, de 10 perccel később, miután mindenki megette, megitta, lefényképezte, amit akart, megüresedett a hegy. Ilyenkor vettem elő a fényképezőt és filmeztem a csúcsról, azért ez csak többet ad vissza a hely egyediségéből és a szakadékok mélységéből. Egyetlen rossz mozdulattal akár 600 méterrel mélyebben köthet ki az ember, vagy ez lenne inkább a lemászás gyors variánsa?!
Üzemmód váltás után 5MO Lajos már várt az ismert frekin, őt elsőként írhattam be a papírlogba. Miután bejelentett a SOTAWATCH listájára, kicsit jobban megszaporodtak a hívók, de itt már közel sem volt annyit aratni, mint CW-n. A terjedés is kezdett leromlani, némi rövid csevegés után a helyi német állomásokkal, lépegettem felfelé a sávokban, először 30 m CW, majd 20 m CW következett. Nagy örömömre 7SBQ Viktor és 5MA Laci egymás után hívtak meg, de CW-n túl nagy csevegésre nem volt alkalom, ekkortájt az akku feszültsége 9,5 V köré süllyedt. Még egy rövid időre visszatértem 7 mega távíróra, hátha ott beindul újra, de nem így történt és a 8 V-os akkufesz is inkább ártalmas volt mindkettőnek, a rig-nek is és a telepnek is. Csaknem 2 óra rádiózás után kikapcsoltam és bontani kezdtem az állomást. Az időjárás is érdekesen alakult, a völgy felől hihetetlen párás levegő tört fel és azonnal felhővé, ill. köddé alakult. Déli irányban teljesen tisztán lehetett látni, míg északról, a síkság felől csak a nagy fehérség látszott. Még jó, hogy reggel fényképeztem, délutánra teljesen reménytelenné vált mindennemű ilyen próbálkozás. 104 QSO után teljesen megelégedetten kifeküdtem az egyik sziklaoromzatra és élveztem a tájat, a nyugalmat. A hegymászók már mind lemásztak, egyedül merengtem a hófedte csúcsok és kövérfüvű legelők szépségében. Délután 1 körül már igencsak kopogott a szemem az éhségtől, mert a 6-órás reggelim elég régen volt, ugyanis első nap otthonról indultunk. Rádiózás közben feltűnt már, hogy az alpesi csóka (Alpendohle) igen közel merészkedik, egyik-másik turista meg is jegyezte, hogy biztos a fényes billentyűm tetszik neki. De mikor nekikezdtem falatozni, akkor értettem meg, hogy csak a kaját kunyerálja el az embertől. Az egyik csóka olyannyira bátor volt és annyira közel jött, hogy szinte megsimogathattam volna a fejét. A kép kb. 1 m távolságból készült a fekete, sárgacsőrű madárról.
A lefelé menet teljesen zökkenőmentesen ment, a drótkötelek biztonságos kapaszkodást nyújtottak a meredek sziklafalon hátrafelé mászáskor is. A felvonó szinte folyamatosan üzemelt, alig 10 perc várakozás után összegyűlt kellő számú ember és már indulhattunk is lefelé. A remekül sikerült napot Füssen belvárosában zártuk feleségemmel egy helyi bajor étteremben, esőnek nyoma sem volt, késő estig lehetett kellemes 23 fokban sétálni, ill. sört inni.

Újra van URH antennánk

5MA Laci írja:

Felkerült a Karesztől kapott 2m-es Yagi az URH oszlopra. Gábor, 5BVG volt a főszerelő aki a helyére tette. Résztvevők : 5BVK, 1US, 7CR, 5NB és 5MA.

Az SWR jobb nem is lehetne, 1:1,1 144,200 MHz-en. Ez a rezonanciafrekvencia. A sávszélesség elég nagy.

A forgató beindításához még egy oszlopmászás kell, riasztókábel megy fel és nem tudjuk már a bekötést.

73 : Laci

Újra fönt az URH forgató

5MA Laci írja:

Pénteken Gáborral, (BVG), kimentünk az épen maradt forgatót visszarakni a leendő URH oszlopra. Gábor mászott fel dolgozni, én voltam a földi kiszolgáló.
Sikeres volt az akció, a következő feladat a Karesztól kapott 2m-es antennát összarakni, ellenőrizni egy méréssel és felrakni. Ennek várható ideje e hó 27-e lesz, ami péntek megint…
73 : Laci

Buli

Találkoztunk egyes körzetbéli barátainkkal, klubtagjainkkal. Ettünk, ittunk, jól mulattunk.

Balról jobbra HA5BVG, HA5BVK, HA1AS, HA7JDU, HA1US, HA5MA, HA7CR, HA5LV

 

Tesla Memorial HF CW Contest 2018

Lacival részt vettünk ezen a rövid, de számunkra kedves versenyen.

Csak 80m, csak CW, este hattól reggel hatig (GMT). A riporton kívül sorszámot és QRA kockát kell adni, szorzó nincs, a távolság számít.

K3 + 2xGU81M (1000-1200W), adóantenna hol a dipol, hol a vertikál, vétel inkább a Beverage-ekkel.

A szokásosnál is rosszabb terjedést fogtunk ki, még UA9 sem volt, nemhogy JA. A sáv eleje a BERU-tól volt hangos, a Britek és nemzetközösségük velünk nem álltak szóba. W/K csak mutatóba jött, az ODX (legtávolabbi DX) ZS2NF.

Azért nem unatkoztunk, jól éreztük magunkat, éjféltől hajnalig aludtunk is. Duplák nélkül 236 QSO-t csináltunk, többet, mint tavaly.

Versenyek

Versenyállomásunk az elmúlt két hónapban az alábbi versenyeken indult:

HADX 2018 január 20-21.

Operátorok : HA2OS, HA5AQ, HA5OV


ARRL CW 2018 február 17-18.

Operátorok : HA5MA, HA5NB, HA2OS, HA3FMR, HA5AQ

Újra az IC-74x ICOM rádiókról

Tagjaink közül sokan választották az ICOM IC-74xx sorozat valamely darabját, nemrég javasoltunk pár változtatást, hogy még több örömünk legyen benne.

Mivel a rádióklubnak is van egy 746-ja, most ismét vissszatérünk a lehetséges-szükséges módosításokra.

Ígéretemhez híven én is elvégeztem az IC-151 hűtőbordával való ellátását – miután egyszer már cserélni kellett az IC-t. Ti ne várjátok meg!

Nemes egyszerűséggel kitéptem egy URH-trimmer egyik ezüstözött fegyverzetét és ezt forrasztottam fel hűtőbordának, miután a lemez és az IC közé benyomtam egy adag szilikonpasztát.

Ha valaki nem elégszik meg ezzel, hanem vételkor elvenné az 5V-os tápfeszt az IC-től, hogy még kisebb legyen az átlagos disszipáció – arra is van ötletem, de egyelőre nem valósítottam meg. Ott van a T8V jelű pont, ezen adáskor 8V, vételkor 0V van. Erről a pontról lehet táplálni az IC151-et – persze úgy, hogy a 8V-ból pár alkatrésszel 5-öt csinálunk. Bátraknak ajánlom, elég finom a nyák.


Laci hívta fel a figyelmemet, hogy adjuk közre a következőket:

Ma Jóskánál érdekes felfedezést tettünk, ha érdemesnek látod, fel lehetne tenni a blogra :A klub rádiója, az IC746 már másodszorra akadt el a 2xGU81-es végfok vezérlésével. A PTT kimeneten levő kis reed relé pár sikeres adásra kapcsolás után beragadt.

Legutóbb is Gáborral, 5BVG jártunk így ottlétünkkor. Megmérve a végfok PTT bemenetét 24V körüli feszültséget és 5mA áramot tapasztaltunk. A PA-ban tranyós ez a bemenet. Ekkora értékektől nem lehet összeragadni az érintkezőknek, gondoltuk.

Jóskánál, 5KJ egy táppal 30V-ot és 10mA-t adtunk a rádió kimenetére és semmi hiba nem volt akárhány kapcsolásra sem. Eszünkbe jutott, hogy a végfok kapcsolási rajzától eltérően valószínűleg egy hidegítő kondenzátor is lehetett rákötve a kapcsoló bemenetre. Egy 220nF-os kondit kötöttünk párhuzamosan a relére és csodák csodája, a néhányadik kapcsolás után sikerült is beragasztani a relét! A kondi töltőárama a hiba okozója.

A megoldás az lesz, hogy a kinti csatlakozókábelbe egy soros ellenállást fogok bekötni, ami ezt az áramot csökkenti és a kis reedet kíméli ezentúl.

Valamikor én is belefutottam már ebbe, ezt is a saját káromon tanultam meg.

A 7400 manuál azt írja:

Nálam az SB-220 nál  115V-ot kell kapcsolni 25mA-nál, ettől összeragadnak az érintkezők.

Én külső relét alkalmaztam (a QSK-ra úgy sincs szükség), de jó lehet egy 100…200 Ohm ½ W-os soros ellenállás is.

 

Ha cserélni kell, 5$ körül lehet venni az eBay-en, a szállítás rosszabb.


Végül ezt is érdemes megnézni.

https://hg5c.ha5kkc.com/wp-content/uploads/2018/02/IC-746-all-mods.pdf

73!

 

 

BÚÉK 2018

Az IC 746 javítása

HA5MA Laci írja:

5KJ Jóskához vittem jó érzékkel a klub gyengélkedő IC 746-os rádióját. A hibajelenség az volt, hogy néhány másodperces folyamatos vivő adásakor a kimenő teljesítmény csökkent és ingadozott.Jóska praxisában volt már ilyen eset, sőt tartalék IC-je is lett volna, de az szerencsére nem kellett. Az adó meghajtó ágában van egy SMD erősítő IC, a μPC 1678G. Ez túlmelegszik egy konstrukciós hiba miatt, az ICOM csak 1cm² felületet tesz alá hűtésként a nyákon, a gyárilag ajánlott 6 cm² helyett. Az interneten sokan felismerték és megoldották ezt. Jóska vékony vörösrézlemezből épített egy kis hűtőzászlót, amit közvetlenül az IC fölé tettünk. A lemez rá lett forrasztva az IC földelt lábaira közvetlenül kétoldalt egy-egy lehajlított fülön, a hőátadás nagyobbrészt itt valósul meg. A tok felső részére is rásimul a hűtőzászló, itt szilikonzsír segíti a további hőátadást.

A hűtés elegendő az áramkör stabil működéséhez, a folyamatos jel nem változik már. A rézfelület kézmelegre hevül csak.

A képen az IC az U-alakú hűtőzászló felső vége alatt van. Az áramkör sokaknak végleg el is szállt a leírások szerint, ICOM tulajdonosok, vigyázzatok!
73!

Másoknak is volt ezzel gondja, K5LXP megoldása hasonló:

http://www.qsl.net/k5lxp/projects/746Pro/746ProNoTX.html

WA3WSJ viszont máshonnan közelítette a problémát:

https://wa3wsj.homestead.com/IC-746Pro_Sudeden__Death_Fixes.pdf

GL 73 Viktor HA5LV