HA3FLT Tibor
A KiwiSDR 2-ről a HG5C-n
v1.1, 2026. június 8.
HA3FLT
1. Az állomás és a második vevő
A gyömrői állomáson az Elecraft K3 rádió igen jó és megbízható eszköz, de második vevő nincs beleépítve, így nem lehet egyszerre több frekvenciát is hallgatni a sávban – ez az egyik korlát, amit most említeni szeretnék. A RemoteRig RRC-1258-as remote control dobozkák egyébként egy bizonyos évjárat után, elég régóta kétcsatornásak, tehát két független hangforrást képesek továbbítani, de ezt nem használjuk ki.
A másik korlát, hogy a csoportos használatot nem szokták támogatni a távkezelő szoftverek, így az adóvevőt, az aktuális forgalmazást nem tudjuk egyszerre többen is hallgatni otthonról, nemhogy közösen használni az állomást anélkül, hogy az előző használójának ki kellene kapcsolni, a következőnek pedig újra megteremteni az összeköttetést az állomáson található Remete vezérlővel és a rádióval.
A teljes körű csoportos használatot nem, de a közös vételt meg lehet oldani egy online SDR vevővel, mint amilyen a WebSDR (http://websdr.org), bár ez inkább csak a szoftverről szól, vagy éppen a szóban forgó önálló KiwiSDR (https://kiwisdr.com). Ez utóbbiból a második változat van meg nekünk, a KiwiSDR 2 – az előző linken a legtöbb információ a főoldalról elérhető róla. Hadd említsem meg, hogy a KiwiSDR project HA7ILM, András OpenWebRX nevű munkája alapján készült, az lett mások által továbbfejlesztve. Egyetemista korában készítette más elgondolás alapján, mint a holland WebSDR, még előadást is tartott róla nagyobb külföldi rádióamatőr konferencián.
A KiwiSDR 2 több is egyetlen vevőnél, hiszen igazából több független vevőt valósít meg szoftveresen. Teljes funkcionalitással 4 felhasználó számára biztosítja a kb. 0..30 MHz-es sáv vételét 4–5 W állandó fogyasztással, valamint egy-egy csatorna hangját szintén többen hallgathatják egyszerre passzív felhasználóként. (Átfogó vízesésábra nélkül nyolcat, de úgy elveszik a használat örömének jelentős része.) Természetesen a csatlakoztatott antennáktól függően hallhatók csak rajta az állomások, és a mai zavarkörnyezetben nehéz feladat rendes jelet biztosítani, de erről majd a második részben.
Saját felhasználást tervezek, tehát nem jeleníteném meg a nyilvános vevők közt. Elég sok beállítási lehetőséget kínál ez ügyben a Kiwi, ha szükség lenne rá: jelszavas vagy jelszó nélküli belépés megadása csatornánként, napi használat korlátozása adott mennyiségű percre egyedileg, IP-címek alapján stb. Az aktuális beállításokról a dokumentum végén írok.
Szerencsés helyzetben vagyunk – nincs ez így minden rádióamatőrnél –, mivel az optikai hálózaton keresztül kapott Internet hatalmas sávszélességet biztosít feltöltési irányban is, így azzal nem kell takarékoskodnunk, ezért tudja a kameráinkat is gyakorlatilag korlátlan számú ember teljes felbontásban és sebességgel nézegetni (kb. 10 Mbps összesen, a kamerák tömörítése az áruktól is függ…). A KiwiSDR 2 csatornánként 80 kbps-ot képes elfoglalni, ami 4 csatornára összesen 320 kbps – ez igazán szerény, hasonló vagy kevesebb egyetlen kameráénál teljes felbontásban. Egyébként ha mind a négy csatorna folyamatosan, éjjel-nappal működne, az havi 105 GB forgalmat jelentene, ma már ez sem feltűnő.
A vevő a bemenetet védő áramkörök (határolások) és egy aluláteresztő szűrő után egy max. 30 dB-es programozható osztót, majd egy fix 20 dB-es kiszajú erősítőt (LNA-t) tartalmaz, amit egy 14-bites A/D-átalakító követ. Ez elég jó, de nem kiváló dinamikát ad. A kompromisszum előnye, hogy így a feldolgozási igény egy bizonyos szint alatt marad. Ez az alkalmazott feldolgozó eszköz, az FPGA és a panelek-paneltervek alacsonyabb árában és bonyolultságában, valamint az alacsonyabb fogyasztásban jelenik meg. A készülék GPS vevővel pontosítja az A/D átalakító órajelét, vagyis így a vett frekvenciát, így igen megbízható. (A K3 ehhez képest 30..70 Hz-cel lehet odább rövid melegedési idővel vizsgálva, de egyelőre csak mellékesen néztem). Az adószobai ablakban, annak is inkább a bal oldalán letett kis külső antennájával 5–6 műholdat szokott egyszerre követni, annyi van belőlük zöld jelzésben.
Egy ilyen panel van összeépítve a kis fekete, telilyuggatott fémdobozban egy felprogramozott egykártyás számítógéppel:
Az FPGA gyakorlatilag a chipben található logikai kapukból egy adott célra összeállított, szoftveresen (minden indításnál újra) összehuzalozott processzor, ami pontosan annyi és olyan számítást végez, amire szükség van. Bár programot, függvényeket fordít le a fejlesztőrendszer “hardware-re”, közelebb áll egy hardware-es megoldáshoz, mint egy általános célú számítógéphez, amiben sokkal nehezebb pontos időzítéseket és párhuzamos feldolgozást megvalósítani lábtól lábig, mint egy ilyen, logikai kapukból célzatosan összeállított eszközben. A nehézségek hasonlók: komoly többrétegű NYÁK-tervet igényel, hogy ne legyenek áthallások a digitális jelek közt, megfelelően fussanak együtt a buszok stb. – általában igen sok múlik ezen zaj és hamisvételek tekintetében.
Az FPGA kétféle feldolgozást végez: egyrészt a teljes, 0..30 MHz-es sáv vízesésábrájához szükséges adatfolyamot állítja elő, másfelől négy “vevőt” valósít meg. Egy-egy vevőnek van egy szoftveresen beállított vételi frekvenciája vagyis VFO-ja, valamint egy sávszélessége, ami max. 5 kHz. A “DDC” direkt lekonvertálást jelent, de gyors-lassú átalakításnak is szokták hívni, vagyis hogy az FPGA a teljes spektrumból max. négy sávszeletet alapsávra vagy annak közelébe, tehát egy alacsony vagy nulla KF frekvenciára konvertál, mint egy keverő. Ezt értjük “vevők” alatt, ill. a hozzájuk tartozó további DSP-t, feldolgozást.
Az utána következő BeagleBone Black nevű egykártyás számítógép feladata, hogy egyrészt a vízesésábra adatfolyamát, annak kívánt részét “láthatóra” alakítsa; úgy mondják, hogy az FFT, a Fast Fourier Transformation a time domainből áttranszformálja a jeleket a frequency domain-be. Vagyis az időbeli lefolyás helyett, mint egy hangnál vagy egy szkópon, a vízszintes tengelyen a spektrumot fogjuk látni egy-egy adott pillanatban fényesebb-kevésbé fényes pontokként, mint egy spektrumanalizátoron. És mivel az előző pillanatokat is megtartjuk a kijelzőn, ha pedig megtelik, eltoljuk a korábbi sorokat lefelé, ebből lesz a „vízesésábra”.
Másfelől a BBB a négy hang adatfolyamot is feldolgozza: sávszűrést végez, megállapítja az S-értéküket, majd a végén demodulálja azokat a kívánt üzemmód szerint. De a kliens el tudja kérni a demodulálás előtti adatfolyamot is (az I/Q jelet), ha a felhasználó olyasmit szeretne tenni vele, ami a Kiwi szoftverébe nincs beépítve és a demodulált jelnek megfelelő adatfolyam nem alkalmas rá. Az I/Q jelet, a normál hanggal szemben, nem szabad, nem érdemes veszteségesen tömöríteni, mivel az rontja a kliens oldali feldolgozás minőségét, akármit is akarunk tenni vele. És kényes a szimmetriára mind szintben, mind fáziskülönbségben. (Egyébként a RemoteRig RRC-1258-ak az adóvevőből a már analóggá alakított hangfrekis tartalmat továbbítják újradigitalizálva és tömörítve, a Kiwi viszont végig digitális marad, nincs ütközben többszörös átalakítás.)
A teljes, 0..30 MHz sávból rengeteg adat keletkezik még 14 bites A/D átalakítás után is (nemhogy 16-tal), de ahogy olvashattuk, egy sokkal kisebb adatmennyiség megy tovább a BBB számítógépbe, ami egyébként a Raspberry Pi-nak megfelelő kategóriájú, kedvelt eszköz. Ez Linuxot futtat, ami, ahogy már láttuk, a webszerverén keresztül elérhető. Azon keresztül pedig a konzolos belépés is biztosított karbantartáshoz, de persze nem az az egyetlen lehetőség. Mivel Internetre van kötve, vagyis a gyengeségei adott esetben kihasználhatók, így az örök update-elést sem ússzuk meg, ami szerencsére meglehetősen automatizált folyamat és igen ritkán bukik el.
Ami a klienst illeti, amivel a bejövő adatfolyamból a hang a böngésző számítógépének hangkártyájára továbbítódik, az a KiwiSDR 2 weboldalán futó JavaScript kód. Ez a kód ún. Secure WebSocket-en kommunikál a Kiwivel, ami valós idejű és biztonságos kétirányú adatátvitelt tesz lehetővé. A böngészőoldalon megtalálható kezelőszervek többsége a BBB számítógépen futó szervernek ad parancsot, pl. hogy megváltoztassa a kapott adatfolyamok paramétereit; megváltoztassa a VFO frekvenciáját, a hallgatott sávszélességet stb.
A KiwiSDR 2 “eredeti” funkcionalitását bővíteni is lehetséges, ezek a funkciók mások által kifejezetten ebbe a környezetbe írt programok. Jó néhány ilyet a mostani szoftververzió eleve tartalmaz már, és az adminisztrációs oldalon lehet újabbakat beilleszteni a rendszerbe. Ezeket a felhasználó egyszerűen kiválaszthatja egy lenyíló listából: jól működő FT4/FT8-dekódolást C-nyelven írt kóddal, DCF77-dekódolást, DRM vételt, RTTY-demodulációt stb., még DX spotokat is képes egy pillanat alatt megjeleníteni a Cluster hálózatból, és általában is elég sok beállításuk van, tanulni lehet belőlük.
Pl. a DCF-77-dekóder bővítmény:
FT8-dekóder bővítmény:
DX-spotok az Internetről egy mozdulattal:
A vevő kezelése, bár meglehetősen sok kezelőszerve van, nem túl nehéz, csak meg kell szokni pár alapvető helyet, mi hol van, hogy gyorsan megtaláljuk. Már aki eddig még nem került vele közelebbi ismeretségbe a weben. Erről majd készítek egy videót.
Csak felsorolásképpen, amiket tartalmaz:
-
-
a vízesésábrán valamilyen frekvenciára kattintva a Kiwi pont a vett hangfrekvenciás sáv közepére állítja a VFO-ja frekvenciáját (felső skála), így egyből a megszokott hangmagasságban hallgatjuk a távírójeleket,
-
a teljes vevő hangerejének állíthatóságát,
-
a “h” betűre megjelenik egy panel, amin látható, hogy igen sok funkciót billentyűkkel is el lehet érni, nemcsak egerészéssel,
-
a sávszűrők frekvenciájának részletes állítását pl. ha grafikusan, a szűrő oldalait a felső sávon nem sikerül megfogni egérrel, valamint alaphelyzetbe állítását (amit módosítottam 750 Hz-re, ahogy megszoktuk),
-
Noise Blanker-t, periodikus zaj-szűrőt amire gyakran szükség van (“Noise”, ill. “Noise blanker”, és a mellette levő lenyíló dobozból kell kiválasztani a mértékét),
-
DSP zajszűrést is, ez kevésbé jelentős, bár részletesen állítható, amiből tanulni is lehet („Noise filter”),
-
az A/B VFO kapcsolót,
-
a VFO memóriát (a szendvics menü nyitja ki) – ebből az automatikus mentést érdemes kikapcsolni, az üzemmód-memóriát bekapcsolni, és csak azokat a frekiket menteni, eltárolni, amiket szeretnénk,
-
valamint a jobb oldali, fő vezérlőpanel egyes oldalai, mint az Audio, lefelé görgethetők, vagyis többet tartalmaznak, mint elsőre látszik.
-
2. Analóg problémák, az antenna
A KiwiSDR 2 első próbája úgy zajlott, hogy a vevőt rákötöttem a K3 rádió első KF kimenetére. Ez még a kvarcszűrő előtti fokozat valamivel több mint 1 MHz sávszélességgel. Így legalább azt a sávot a megfelelő antennával lehetett hallani, amin a rádió éppen állt.
A KF frekvenciája valamivel több mint 8 MHz-en található. Ez annyiból jobb összeállítás egy szubvevőnél vagy panorámavevőnél, hogy így több ember is képes lenne egyszerre hallgatni távolról. Csak az a nagy problémája (amellett, hogy be kell kapcsolni hozzá az állomást, valamint hogy így nem használjuk ki a Kiwi szélessávú képességeit), hogy a rádiónak nem teljesen fix a KF frekvenciája. Sávonként és üzemmódonként változik, sőt USB-nél LSB-n kell hallgatni és fordítva… Kénytelen voltam táblázatot készíteni hozzá, de még az sem segített teljesen: a KiwiSDR 2 skálájáról nem lehet tudni, hogy az a valóságban milyen frekvenciát jelent. Vagyis ez, bár szoftverrel nyilván megoldható, mint annyi minden, nem tűnt kielégítőnek. A másik kézenfekvő megoldás, hogy a K3 adás-vételt kapcsoló reléje után kerüljön a Kiwi, ami szintén egyszerre csak egy sávon való vételt tesz lehetővé (kivéve a 14-21-28 megát az LZA-10-3-on), és szintén be kell hozzá kapcsolni az állomást.
Szóval az állomáson, úgy néz ki, két fő gondunk van az üzemeltetéssel kapcsolatban: az egyik a spektrumban mindenfelé tapasztalható környezeti zaj, a másik az állomáson előforduló nagy térerő különösen végfokhasználatkor (vagyis igen gyakran…), mivel egy ennyire szélessávú vevőt nehéz megvédeni a túlvezérléstől úgy, hogy közben a gyenge jelek is beleférjenek még a dinamika-tartományába. Természetesen a megfelelő antenna elkészítése és elhelyezése is megoldandó probléma, de az mindkét ponttal összefügg. Arról még csak előzetes információim vannak, hogy az állomásból végső soron mennyi zaj jön, hiszen eddig is elvoltunk vele és nem tűnt veszélyesnek – a felderítés és elhárítás folyamatban van.
Az biztos, hogy a teszt idejére a konténerek tetején elhelyezett erősítős antenna, a Mini-whip és a hozzávezető kábel által összeszedett igen erős zaj tovább növekszik, amikor a Főkapcsolót a Bridge-en bekapcsoljuk. Sokszor elhangzik, hogy kényes eszközöket nem lehet kapcsolóüzemű tápegységekről üzemeltetni, hát még érzékeny előerősítőket az antennákhoz, ugyanakkor sok adóvevő mégiscsak ilyenekről jár gyárilag is. Átgondolt, alapos szűrések beépítésével, a földelések megfelelő kiépítésével stb. Ja, és olyat is hallottam, hogy az elektromos hálózati okosmérőkből is dől a zaj, rádióamatőr szempontból problémásak. Ellenőrizni kell. Csak érdekességként mondom, hogy van itthon egy elég komoly külső DAC-om, nevezhetjük USB-s hangkártyának is, bár önálló eszköz vonal- és fül-/fejhallgató-erősítőkkel, amiben nincs a hangfrekis jel útjában analóg hangerőszabályzó, csakis a D/A chipben történik hangerőszabályzás, valamint szimpla dugasztápról jár, nincs komolyabbra szüksége, igen-igen alacsony torzítású, és még a legérzékenyebb fülhallgatót beledugva sem hallatszik benne semmilyen zaj… : -) Szóval kissé ambivalensek az érzéseim ez ügyben.
A környezetben mindenesetre kikapcsolt állomásnál is rengeteg a zavar, bár ezeket az állításaimat még ellenőriznem kell. Pl. 10–20 MHz között rengeteg van, ahogy a korábbi ábrából is látható. Ez az URH torony oldalában és kicsit magasabban gyengébb, bár az antenna és az antennaerősítő is változott közben (az „AAA-1” LZ1AQ-tól). És még nincs is minden véglegesen bedobozolva. A teljes, 0..30 MHz-re nézett, összenyomott spektrumon látható sok-sok zavar egyébként jobban belenagyítva a sávokba valamivel kevésbé látszik vészesnek; előfordul, hogy a kb. 20 kHz-enként levő csíkok közt nincs mindenütt nagy alapzaj, tehát így érdemes nézni a spektrumot.
Tehát az első próba egy Mini-whip antennával történt, ami egy kis NYÁK-lemez és egy hozzá kapcsolódó nagydinamikájú erősítő (BF998-as modern MOSFET-tel). Lényege, hogy mivel az elektromos összetevőre érzékeny, házak tetején ki lehet bújtatni a sztatikus zavarok aurájából – feltéve, ha van egy jó földelése. Itt találhatók frissebb, nagyon gyakorlatias információk erről az antennáról: https://www.pa0nhc.nl/Miniwhip_20180416/index.htm, ill. rendkívül hasznos tanácsok a zavarok leküzdéséhez (a videóban levő angol, szöveges infókat érdemes nézni, azok jól érthetőek): https://www.youtube.com/watch?v=YAvm_ieOJYE
Ez az antenna két okból nem felel meg: az első, hogy a konténerek tetején meglehetősen érzéketlennek tűnt, 6-9 S-fokkal voltak gyengébbek rajta az állomások, mint a K3-on. Ez részben abból adódhat, hogy hiába számít körsugárzónak, magasra kell tenni, hogy jól vegyen. A másik, ami miatt nem jó, hogy létezik egy elismerten jobban működő, szimmetrikus, kevésbé kényes fajta, ezért inkább azzal kísérletezem… Ez a típus alacsony induktivitású, hangolatlan hurkokkal és szimmetrikus áramerősítőkkel működik, bár átkapcsolható, hogy a hurkok egyszerű dipólként legyenek bekötve (rövidre zárva őket a bemeneteiken). A hurkos megoldás bizonyítottan lényegesen kevésbé érzékeny a helyi zavarokra (a földfüggetlenség sokat segíthet), bár csodákat ez sem művel. De a dipólokhoz hasonlóan van nullpontja is, amit esetleg a legrosszabb irányba lehet fordítani, ahonnan az adott ponton a legtöbb zaj jön.
Ehhez LZ1AQ készített egy nagyon kimunkált és magas IP3-ú, sok mindenre alkalmas, sokféle védelemmel ellátott, AAA-1 nevű erősítőt: https://www.lz1aq.signacor.com/. Az alapmegoldás két kb. 1 méter átmérőjű hurkokkal üzemel, de ahogy említettem, lehet a formákkal, méretekkel, bekötéssel kísérletezni – mindenesetre a nagyobb területet átfogó hurkok jobb vételt, nagyobb jel-zaj viszonyt biztosíthatnak. Elég sok ember próbálkozott már ezzel, és nem azért, hogy el tudja adni – sok fotó látható a weben erősítőkről és barkácsolt sugárzókról mindenféle elrendezésben, az eHam.net-en is nagyon dicsérik: https://www.eham.net/reviews/view-product/12530. A jelenlegi kapcsolási rajza lehet, hogy nincs közölve (csak a távtápláló-távvezérlő részéé, amiről a jelet egy BNC kimenete lehet levenni), de az első változata ilyen volt:
Ez pedig a jelenleg árult távvezérlő-változat:
Összeszerelés előtt így néztek ki élőben a rövid tesztkábellel:
És ilyen antennákat készítenek hozzá, sőt helyenként mérések is találhatók a hatékonyságukról:
Nemrég készítettem én is odakint egy ilyen antennát egy kis teszteléshez műanyag karikákba behúzott koaxokkal. Igaz, csak 70 centi átmérőjű hula hoop karikákkal, szép színesekkel, mert az UV hatásával a teszt során nem foglalkozom. Nagyon biztatók az eredmények: már a földön is csak 2–4 S-fokkal maradt el a K3-tól és a rendes antennáktól, majd 6 méter magasságban pedig megjöttek a DX-ek is minden sávon, ahol volt terjedés, nyomokban még az XX9-es állomást is hallottam 14 megán. További próbákat igényel, még csak egy-két napja raktam fel az antennát. Ami az antennák kialakítását illeti, a KiwiSDR 2 teljesen szélessávú működtetése igazából nem célom, úgyhogy rendes méretű, rezonáns antennák is elképzelhetők lennének, bár elég nagy macerának tűnik és a hely sem végtelen a kertben.
Az AAA-1 antenna-erősítőnek külön érdekessége, hogy nem koaxon közlekedik az erősítőtől a táprésze felé a jel, hanem (árnyékolt) csavart érpáron, vagyis ideális esetben S/FTP kábelen. Kíváncsi leszek, ez mennyit jelent a környezeti zavarok távoltartása terén, hiszen ez szimmetrikus tápvonal, rövidhullámon a csillapítása sem nagy.
Ami mindkét antennánál probléma, hogy saját magunk hatalmas térerőt produkálunk ezeken az antennákon, amitől a KiwiSDR 2 vevőjét meg kell védeni. Egy rádióvevő kb. 0,5–0,7 Vrms-t, vagyis csúcstól csúcsig 2 V-ot, vagyis +10 dBm, mások szerint viszont többet; +10..+20 dBm teljesítményt képes elviselni károsodás nélkül. A Kiwi S9+53 dB-nél kezdi kijelezni, hogy túlterhelt (bár még ez is állítható), de az S-méter S9+60 dB-ig látható. Bizonyos sávokon és antennáknál csupán 800 W-tal adva, mert ezekben a hetekben annyival ment az állomás, a Mini-whip ennél simán képes nagyobb jelet adni. Sőt “sajnos” annyira jók a mai félvezetők, hogy az AAA-1 erősítő kimenete határolás és osztás nélkül 6 V-ig képes jelet szolgáltatni, ami már +16 dBm… Egy leírásból az olvasható ki, hogy “az SDR-ek”, akármit is értettek alatta, bemenőjeleit 4 Vpp-nél kell határolni (ami szerintem még mindig rengeteg, inkább 2 lehetne a cél), az pedig a beépített eszközeivel megvalósítható.
A KiwiSDR 2-nél jól követhetők az áramköri elemek adatlap szerinti abszolút maximum jelbírása, kevés chip van a jel útjában, ugyanakkor nem értek annyira hozzá, hogy ránézésre megmondjam, hogy adott tápnál és adott LNA-val mekkora lehet a legnagyobb villany, ami ott átmegy. Mindenesetre kényesnek számít, hiszen az online működés miatt, hogy nincs hardware-es erősítésszabályzás, minden jel eléri az A/D átalakítót. Feszített a helyzet; csak a dinamika rovására lehet bármit is tenni, vagy clip-elni: simán levágni a nemkívánt jeleket. Hiszen _elvileg_ az a jeltartomány, amit már vágnak a határoló-diódák, azok nem üzemiek, nincs rájuk szükségünk.
Igen, csakhogy jelen esetben az azonos QTH-n levő kilowattos végfokokból jövő irdatlan jelszint “üzemi” körülménynek számít, és azt szeretnénk, ha a többi sáv adás közben is hallgatható lenne – de azért a Kiwi nem menne tőle tönkre. A határolás ezt csak akkor oldja meg, ha jól be lehet a szintjét beállítani éppen arra a jelnagyságra, ami a végfok jelénél nagyobb, de az abszolút maximumoknál kisebb – ez nem biztos, hogy lehetséges, nem is tudom, mekkora köztük a távolság, bár már egy ideje szándékozom lemérni. Különben a clipping durván jelentkezik és lehetetlenné teszi a vételt az állomás adásától eltérő sávokban is.
Erre azt találtam ki elvileg legjobb megoldásnak, hogy ha a végfok megy, akkor egy RF-VOX szerű, de csak adott szintnél aktiválódó áramkör bekapcsol egy csillapítást (ellenállásosztót) a bejövő jelre, az kevésbé invazív, de mérések nélkül akár zöldség is lehet ez az okfejtésem és elképzelésem. Mindenesetre ahová írtam és ahol tanácsot kértem, gyakorlatilag kinevettek vele, mert szokatlan, úgyhogy nyilván nagyon boldog vagyok tőle… Azért az S9+60 dB közt, ami −13 dBm, és a +10 dBm közt van egy kis különbség, de a végok jele bizonyos körülmények közt kilógott a Kiwi skálájáról, így nem tudom a pontos értékét. És a feltételek is változtak: Mini-whip, AAA-1, milyen hosszú koax-szal vagy FTP-kábellel működtek stb. stb. Az AAA-1-be kétféle határolás, valamint egy kisebb és egy nagyobb osztó eleve be van építve jumperelhetően, tehát próbálgatni legalább könnyű. Egyelőre magamat látom igazolva, mert ha bekapcsolom a határolást, sokkal-sokkal rosszabbnak tűnik a spektrum a közeli nagyteljesítményű adás közben (ráadásul a jelenlegi teljesítmény csak 800 W körül van a max. 1,5 kW-hoz képest), de még idő kell az alaposabb teszthez.
Elvileg a KiwiSDR 2 érzékenysége (Minimális Megkülönböztethető Jel, MDS) valahol −126 dBm körül lehet, az AAA-1-en pedig az alábbiak a választási lehetőségek. Vagy ennél is több van belőlük, mivel végül a feljebb levő rajzon található J108-as jumperrel beiktattam egy határolást, de csillapítás nélkül, mert azt egyelőre a KiwiSDR 2 elején levő programozható osztóval végzem, lesz, ami lesz (a távoli beállíthatóság miatt), és az AAA-1 erősítése akkora, hogy normál körülmények közt tényleg egy 5–10 dB körüli csillapítás tűnik kiegyensúlyozottnak:
Egyébként a játékos kedvű amatőrök mindenféle elképzelhető módon tuningolják ezt az összeállítást, itt pl. az FTP kábelen terjedő zavarokat vették kezelésbe… Csak kutatni kell a weben:
És ezek az újabb képek biztató jel-zaj viszonyokkal a vertikális polarizációjú dupla hurokantennával – ami vastag koaxmaradékokat tartalmaz a nagyobb átmérő miatt –, és az AAA-1 antenna-erősítővel. Versenyek is voltak, így egészen jól néznek ki a vízesésábrák…
A leírások szerint ez egy korrekt induktivitás-érték:
A hula hoop karikák titkos belső szerkezete… amit itt még nem fúrtam meg:
Ami a Kiwi-t illeti, még időjárásjelentést is képes dekódolni az egyik bővítmény…:
Tájkép 30 méteren; balra az előbbi állomás, jobbközépen az FT8-sokadalom:
7 megán stabilan jelentkezik egy szélessávú zaj, ami nem is olyan gyenge:
Nem mindig, de 10–15 MHz közt elég rossz tud lenni a helyzet. Csak a zaj nagyon széles, így homogénnek látszik és nehéz megbecsülni a nagyságát, hiszen az ábrázolás relatív:
Verseny lévén 3,5 megán is elég sok volt az állomás, DX-elni nem volt még időm. A zavar talán OTH radar lehetett – a forma ismerős, a megjelenés módja kevésbé:
FT8 (és itt éppen FT4) minden szinten. Látszanak a listában a távoli ellenállomások, pedig mindjárt éjfél..:
Még 160 méteren is akadt élet…:
Mindezek után kicsit talán más szemmel nézünk a teljes spektrumra – nem is olyan szörnyű ez…:
Bár napszaktól is függ, éjszaka ilyen is tud lenni (felül, mert a kép alsó része másról szól). Talán a környékbeli készülékektől is függ, még nem tudom:
Ilyen a KiwiSDR 2 admin oldala, abból is a GPS-é (igazából világos hátterű, csak van egy böngésző-kiegészítőm, ami röptében sötét témájúra változtatja az oldalakat):
Ezen az oldalon annak a doboznak a hozzávetőleges tartalma és rajza látható, amiről még nem esett szó és az első képen a hűtőborda alatt található: a sok védelemből egy saját a Kiwi bemenetén, ami kb. az alábbiak szerint néz ki, csak kisebb soros kondenzátorral kiegészítve, ami fontos csillapítást ad Közép- és Hosszúhullámon (fizikai kapcsolóval kapcsolhatóan, ami nincs feltüntetve). A védelme és a villámvédelme a szikraközzel és 100 mA körüli biztosítékkal vagy akár egy pár voltos, 150 mA-es izzóval némileg redundáns a többi eszköz mellett, de nem árt még egy védelmi vonal, mert ezen védelmi eszközök egy részén semmi módon nem mérhető, hogy védenek-e még… Egy leírásban konkrét méréseket találtam, a végén már 100 W-ot küldött bele a készítője, amitől az áramkör tönkrement, de a rákötött rádió nem… Én is úgy csináltam, ill. a parazita induktivitásukat méricskéltem a különböző kondenzátorfajtáknak (pár száz kilohertzen, ahol az egyik képen is látható kisműszer működik) keresve a legjobbat:
3. Aktuális infók
Jelenleg 3 csatorna üzemel a Kiwi-n a négyből jelszó nélkül. Valamilyen azonosítót, jobb esetben hívójelet be kell írni az elején, ami nincs ellenőrizve, de jó információ. Ha esetleg idegenek nagyobb számban kezdenének megjelenni az egyébként sehol sem hirdetett vevőn, akkor csak egy mozdulat több csatornát jelszavassá tenni saját magunknak és pl. csak egyet nyitva hagyni, vagy annyit sem. Az admin oldalhoz és a bemeneti osztó állításához (amire elvileg a kezdeti beállítások és tesztek után nincs szükség) jelenleg csak nekem van jelszavam.
Az eszköz kibírja, hogyha megvonja tőle valaki a tápfeszültséget, de azért mégiscsak számítógép, így minél kevesebbszer kellene ilyet tenni. Leállítást, úgy tudom, csak az admin oldalon lehet kezdeményezni, más nincs kiengedve a gyömrői helyi hálózatból a routeren keresztül – én ott szoktam. Megpróbálom megoldani, hogy egy fizikai gombbal is el lehessen indítani a leállítást, de ha nem, akkor el kell kérni tőlem az admin jelszót, ill. leírom azt is egy dokumentumba, ahogy a kamerákét. Van hozzá egy mini szünetmentes tápom két 18650-es akkuval, de azt is meg kell vizsgálni, milyen zavarokat bocsát ki.
Szóval van még tennivaló, mint mindig.
