Kezdetben, – talán csak az alapító atyák tudják, mikor – sok évvel ezelőtt, megszületett és megvalósult a szarvasi rádióamatőr találkozó ötlete. Találkozzunk a régi cimborákkal, akikkel a hatvanas-hetvenes években együtt kezdtük a rádiózást, akiket talán rég láttunk, akikkel jó lesz emlékezni a hőskorra, a kezdetleges technikára, az akkori amatőréletre, az emlékezetes sztorikra, a soha vissza nem térő aranykorra, a fiatalságunkra.
Az Ifjúsági Tábor „alakulóterén” már a megelőző hét folyamán gyülekeztek a sátrak és a lakókocsik, sokan egész hetes családi Körös-parti kempingezéssel zárták a nyarat. A rádióamatőrök pedig találkoztak. Előkerültek a rádiók, a lelkesebbek vertikálokat kötöztek a kosárlabdapalánk tartóvasához, alacsony dipólokat húztak ki a nyárfák alá, megkezdődött a kusózás. Vagy csak leültünk beszélgetni egy-egy korsó csapolt sörrel a kézben a büfé melletti asztalok egyikéhez, vagy a már akkor is lelakott faházak kis teraszain ücsörögve vártuk az ismerősöket, építettük a pohártornyot. A fedett ebédlő viaszosvásznas asztalai mellett többtucatnyian is elfértünk. Éjszakába nyúlt a hangzavar, innen zene, onnan morzejelek hangzottak, nevetés, vidám beszélgetés.
Szombaton reggel aztán megérkeztek az egynapos látogatók, jöttek Romániából, Ukrajnából, Szerbiából, meg ki tudja honnan. A táboron kívül parkoló autók sorának végét látni se lehetett. Az árusok kirakták portákájukat, az erdélyiek kínálgatták a szilvapálinkát, megtelt a sportpálya, alig fértünk.
Este az ebédlő mögött grillpartikat rendeztek, szólt a zene, néha még táncra is kerekedett a nagyérdemű.
Bizony így volt ez az első időkben, sokan emiatt várták a nyár végét.
Talán a tulajdonosváltással kapcsolatos bizonytalansággal kezdett megkopni a dolog, a büfé gyakorlatilag megszűnt, a szállásdíjak emelkedtek, az épületek tovább romlottak, a legöregebbek fogyni kezdtek, egyre kevesebben jöttek.
Tavaly már csak hatan-heten éjszakáztunk a táborban, a börze rég átkerült egy közeli rétre.
Idén a tábort mások foglalták le, helyet kerestünk és találtunk az Üdülő sétányon, a felejthető szállást a vízpart, a fürdés, úszkálás, fejesugrálás hozta fel elfogadható szintre.
A találkozó idén is a közeli Halászcsárda vacsoraasztala melletti péntek esti találkozást jelentette.
Szombaton a börze rendben megtartatott a réten, a forróságot a kitelepült büfékocsi hideg sörei, üdítői, szendvicsei tették elviselhetőbbé.
Az ismerősök közül sokan eljöttek, sokan távol maradtak. Sok áru gazdát cserélt, sok megmaradt a következő börzére.
Mire megérkezett a délelőtt megrendelt dobozos ebéd – mi idén is birkapörköltet kértünk – a legtöbben már felcihelődtek és búcsút intettek a 2024-es Szarvasi találkozónak.
Nézegessétek a képeket.
Szerdán került sor az ultrabeam javítására. A szél levitte az utolsó direktor egyik oldalának üvegszálas védőcsövét.
Szarvas 2024
blogon
