DH7KU SOTA Marathon 2018 május 10-12

Ahornspitze DL/AM-030

Elérkezett a Marathon utolsó szakasza, a szombatra tervezett túra. Az éjjel esett megint pár csepp eső, de nem számottevő. A reggel ismét felhőtlen, napos idővel indult kellemes 20 fokkal, szerencsére az időjósok megint tévedtek, mert mindvégig csapadékmentes időm volt, az esővédő ruházat nyugodtan otthon maradhatott volna. Az előző napokban bejártam a terepet rendesen, így pontosan ismertem az utat és minden elágazást. Ki is próbáltam, hogy mennyit tudok ráverni az útbaigazító táblákon megadott szintidőre, ha jó húzós tempót megyek, de még futás nélkül. Az eredmény az 1 ó 10 p helyett 35 perc lett, tehát kétszer olyan sebesen haladtam, mint az átlag túrázó. Csak az utolsó rövid, csúcsra vezető szakasz volt ismeretlen, de teljesen veszélytelen. A legfelső 50 méter szintet kicsit sziklásabb részen kellett megtenni, de ez szakasz is aránylag jól kiépített és kötelekkel biztosított. Fent megérkezve meglepetten tapasztaltam, hogy ez a legszűkebb csúcs, amit idáig megmásztam, a 20 méter hosszú dipól kifeszítése nem lesz egyszerű és a csúcskereszt is a szakadék szélén áll, tehát az antenna közepét, ill. árbocot nem tudtam ahhoz kötni. Az alacsony cserjék közé valahogy azért sikerült betuszkolnom az oszlopot és kötelekkel megkötni. Állt, de nagy szelet nem bírt volna ki a konstrukció. A drót végét egy még éppen elérhető sziklához kötöttem, a másik végére meg egy követ erősítettem és átdobtam a cserjék felett a szakadékba. Ezen az oldalon a dipól felének a fele függőlegesen lógott, de valahogy azért működött így is. Remek kilátással a tegnapi csúcsra és fantasztikus napsütésben kezdtem neki a rádiózásnak a törött billentyűmmel, valamivel 10 óra után. Még most sem értettem, hogy miért nem jutottam fel, egyfolytában azt lestem, hol is rekedtem meg a sziklafalon. Néhány üres hívás után 5MO Lajos válaszolt először, aztán miután beírt a SOTAWATCH-ba, megszaporodtak a hívó állomások. 7SBQ Viktor is meghívott 7 mega távírón és jót viccelődött a tegnapi akciómon. A terjedés ezúttal elég gyatra volt és az érdeklődő állomások száma is rendesen megfogyatkozott az előző napi aktivitásokhoz képest. Talán mindenki a szokásos bevásárlással van ilyenkor elfoglalva, ezért nincsenek rádió közelben? Meg lehet sokan ki akarták magukat pihenni a közelgő CQ-MIR versenyre, ezért nem rádióztak. 3 db S2S összeköttetést is sikerült nyugtáznom DL, 9A és YO állomásokkal. A sávváltásokkor mindig volt 1-2 ember rajtam kívül is a csúcson, közel sem annyian, mint a felvonóhoz legközelebbihez. Ilyen messzire már a legtöbb turista nem gyalogol el, vagy ha igen, nem jön fel a csúcsra. Tökéletes volt ez így a számomra, kisajátíthattam a hegyoromzatot magamnak. Ezzel a pár emberrel szóba elegyedtem nem csak a rádiózásról, mindenféléről. Hihetetlen, hogy a ráérő nyugdíjasok bringával indulnak el a völgyből és ameddig bírnak, tekernek, majd ha nagyon meredekké válik, gyalog folytatják a csúcsig. Ilyen sportteljesítményt 70 körül nem sokan vállalnak be, ők elég lazán. 57 QSO után, teljes érdektelenségnél abbahagytam a hívást, akárhogyan próbáltam én behízelgően CQ-zni, nem jött már senki. A riportok is inkább 419 és a 339 között mozogtak, leromlott a terjedés is, nem volt értelme tovább nyüstölni. A délutánra egyébként is városnézést terveztünk feleségemmel Füssen-ben, bontottam hát és indultam lefelé. Délután 2-kor már egy oldtimer találkozó középén szemlélhettem Bugattit és hasonló járgányokat és nyalogattam az olasz fagylaltot. Megelégedetten gondoltam vissza az elmúlt napok élményeire és fontolgattam 5MO Lajos és 7SBQ Viktor tanácsát. “Megérte?”