Évtizedek óta Friedrichshafenben tartják az európai rádióamatőrök legnagyobb találkozóját.
5MA Laci és 5BVG Gábor már gyakorlott fridiző, idén én is velük tartottam, nem akartam úgy meghalni hogy sose voltam ott. Én így láttam:

Sokezer ember, sok hazai és külföldi ismerős. Egzotikus és kevésbé egzotikus hívójelek a (többnyire egyen-) pólókon. Világraszóló expedíciók logói, ismert és kevésbé ismert konteszterek, nagy öregek, kisöregek. Lehet kezet rázni, hátat lapogatni, beszélgetni, felidézni az emlékeket.

Természetesen a németek vannak legtöbben, de sokan vannak a többi európai országból, és  a térképre szúrható rajzszögek szerint sokan jönnek a tengerentúlról is.

Előadások, bemutatók, az ismert és kevésbé ismert készülékgyártók kiállításai, meg lehet nézni, tekergetni a legújabb, többmilliós rádiókat, antennákat, egyebeket. Legtöbb helyen kiírják az árakat. Nem magyar nyugdíjasnak való vidék.

Aztán ott vannak a privát pultok (több száz), ahol bolhapiac jelleggel árusítják a régi megunt cuccokat, a keleti blokk levitézlett (?) hadieszközeit, vagy éppen a hobbiból, sok-sok óra alatt elkészült egyedi, néha valóban szenzációs fejlesztéseket.  Nehéz az ocsú között megtalálni a pelyvát 🙂
Vákuumforgó és a 10 méteres kitolható, „tízezerforintos” aluárboc itt egyaránt 180 € .
Részletesen végignézni lehetetlen, én főleg a régi rádiók, elkeyek, vibrók előtt álltam meg. Volt aki elzavart ha fotózni akartam.

A résztvevők 90 %-a vén tata (mint én is), nők alig, fiatalok is kevesen. Főleg láthatóan unatkozó családtagok.

Délben már sorok állnak a büfénél, erősen fogy a csülök, a káposztásnudli (Laci tudja az igazi nevét, én kimondani se tudom), folyik a sör, mindenki vidám.

Az út egy nap oda, egy vissza, két nap a rendezvény. Sátorban aludtunk (összesen hármat), a környék látnivalóira (Boden-tó) gyakorlatilag nem jutott idő.

Nem vettem semmit, de elköltöttem egy nagy csomó pénzt, többet mint a havi nyugdíjam.

Ha van kedvetek, nézegessétek a fotókat: