Rádióamatőr buging évek óta tartó kálváriája a csepeli helyszínről való kiűzetéssel kezdődött, majd a Kőbányára költözéssel, idén őszre tolódással és továbbköltözéssel folytatódott.
Addig szidtuk a brutális nyarat, amíg az ősz ránkrúgta az ajtót. Özönvízszerű esőzést, 12 fokos csúcshőmérsékletet jósoltak, így aztán persze senki se merte kipakolni a portékáját a KÖSZI udvarán. Mindenki kabátban, de legalább pulóverben, ernyővel.
Az eredmény zsúfoltság, meleg, pára, hangzavar. De valahogy mégis megjött a hangulat, ott volt mindenki, aki számít és aki nem. Ismerősök és ismeretlenek, fővárosiak és vidékiek, régiek és újak, rádióamatőrök és cébések, fiatalok és öregek, árusok és vevők. A nagy lármában azért sikerült pár szót váltani a régi ismerősökkel DX-ekről, expedíciókról, rádiókról, antennákról, a régi és újabb időkről. Nagynehezen kivártuk a díjátadásokat és távoztunk. A rádióamatőr eseményt a gyömrői faházban folytattuk.
Nézegessétek a BURABU képeit:
Mire kiértem, elkezdett az eső cseperészni, de mintha mindegy volna, el is állt. A birkapöri már vígan rotyogott Zsike és Jóska gondos munkájának köszönhetően. Megérkeztek azok is, akik a Burabut kihagyták.
Ettünk-ittunk, jól mulattunk. Később szitálni kezdett, aztán csöpögős, szinte ködös idő kerekedett. Volt, akit hazakergetett az újrainduló eső, de a kemény mag fedél alá húzódva folytatta.
