Detektoros rádió építésével kapcsolatos kihívással úgy 1962 körül szembesültem. Amikor az első galenit kristályos vevőmön megszólalt a Kossuth rádió, éppen áramszünet volt.  Leplezetlen büszkeséggel adtam át a fülhallgatót anyámnak, aki hitetlenkedve húzta ki az Orion rádiónk villásdugóját a konnektorból, csalást feltételezve. Ez a siker elindított a  rádiótechnika megismerésének útján. Sok ilyen rádiót készítettem, mire megértettem a működés sajátosságait. Kezdetben esténként egyszerre szólt a Kossuth és a Petőfi rádió a vevőimben és lassan értettem meg mitől függ a szelektivitás, és hogy a rezgőkör L/C viszonya, a detektor terhelése és az antenna ellenállása hogyan befolyásolja azt. Megszállottan kísérleteztem a hangszórós vétellel az ajándékba kapott rezgőnyelves hangszórómmal, és megtanultam hogy a nagyobb hangerő csökkenti a szelektivitást, ami ráadásul hangolás közben is változik az egyenes vevőkben. Műszereim persze nem voltak, és nem tudtam, hogy a jó eredményt a jól megválasztott kompromisszumok határozzák meg.
Sok korlátom volt. A középhullámú sáv 500-1500 kHz-es határai definiálták a hangolási tartományt. A tartomány átfogásához 500 pF-es forgók terjedtek el. Ez meghatározta az alkalmazható rezgőköri induktivitás nagyságát. Azt gondoltam, sebaj, majd kisebb kapacitású forgót használok, és nagyobb menetszámot. Persze az eredmény elmaradt. Nem ismertem a tekercsek tulajdonságait, és azt gondoltam, hogy a tekercs önkapacitását úgy csökkentem, hogy barkácsolok egy kereszt tekercselő gépet, és a probléma megoldódik. Amikor azon kezdtem gondolkodni hogy miért használ mindenki 500-as forgót a középhullámú vételre, leesett a tantusz, hogy a nagyobb menetszám a huzal illetve a tekercs ohmos veszteségét növeli, ami csökkenti a jósági tényezőt. Az 500-as forgó tehát egy jól megválasztott kompromisszum, amivel elég nagy rezgőköri jóság érhető el a szokásos tekercs konstrukciók nyújtotta lehetőségek mellett. A rezgőkör sávszélességének olyannak kellett lenni, hogy az akkor egymástól 9 kHz-re elhelyezkedő adók interferenciáját hatásosan csillapítani tudja. Ezek a szempontok vezettek például a 470 kHz-es sávszűrők elterjedéséhez a szuper vevőkben. Ezen a frekvencián lehet könnyen nagy jóságot elérni, és csatolt rezgőkörök esetén a szűrő oldalmeredeksége is megnő.
A tekercsek jósági tényezője ferritek alkalmazásával is növelhető. Az alkalmazott vasmag permeabilitásának növelése lehetővé teszi a menetszám, és az önkapacitás csökkentését. Fontos, hogy a nagyobb permeabilitású ferrit anyagok működési frekvenciája  alacsonyabb.
Amikor a cristal radio veboldalra rábukkantam már nyugdíjas voltam és szerettem volna újra élni a fiatalkori küzdelmeimet és kihasználni a 30 éves áramkörtervezői  tapasztalataimat. Minden projektet átnéztem.
A legnagyobb csalódást az ellenütemű detektoros konstrukciók okozták.  Ezeknél a feladat kitűzése a hibás. A detektoros akkor működik optimálisan, ha az antennában keletkező jel teljesítménye maximális hatásfokkal rezgeti meg a hallgató membránját. Azért hibás a gondolat, mert ha az antenna két rezgőkörre adja le a benne keletkező energiát, akkor az egy rezgőkörre jutó energia feleződik. Azt persze senki nem gondolja, hogy ha egy 12V-os akkura két 12V-os sorbakapcsolt izzót kötünk, akkor nagyobb lesz a fényerő.
A detektornak szerves része a fejhallgató és a vele párhuzamosan kapcsolódó kondenzátor. Már a hőskorban kiderült, hogy a 2 kOhmos fejhallgatóval 2.2 nF kondenzátor szükséges. Ezt sokan nem veszik figyelembe, főleg azok, akik nem értik a dióda működését, és például
multimédia hangszórót kötnek a fejhallgató helyére, vagy más félvezetős erősítő fokozatot. Ezek az eszközök általában μF nagyságrendű csatolókondenzátort használnak és bemeneti ellenállásuk kOhm nagyságrendű. A dióda egyenirányítja a vett vivőfrekvenciát és feltölti a
csatolókondenzátort. Ez azt jelenti, hogy a dióda záróirányú feszültséget kap. A  hagyományos áramkörben a fejhallgató ki tudta süni a 2.2nF szűrőkondit, hogy amikor a nagy modulációs mélység visszaesik, a halkabb hangok is ki tudják nyitni a diódát. A helytelenül megválasztott kondenzátor eleinte a magasabb moduláló frekvenciákon okoz erős torzítást, mert nincs ideje kisülni a μF-os csatoló kondenzátornak.

A fotón látható detektoros azért készült, mert a kosárfenék tekercselésű rezgőköri induktivitás kimaradt korábbi kísérleteimből. Az antennacsatolás 25, 75 és 150 pF -es csatolókondenzátorral kapcsolódik a rezgőkőri tekercs meleg pontjára. A 25 pF hatása az esti órákban érezhető, a megnövekedett szelektivitásra koncentrálva. A 150 pF-es kondenzátor nappal nagyobb hangerőt biztosít, és a szelektivitás kevésbé fontos, mert távoli állomások úgysem hallhatók. A detektor és a 4 kOhmos fejhallgató a kisebb, kevesebb menetszámot tartalmazó tekercsre van kötve és a rezgőköri tekercshez egy menetes teflon csavarral közelíthető az optimális csatolás megtalálásához.
A kristály rádiók nem igényelnek tápfeszültséget, de szelektivitásuk és érzékenységük drámai módom megnövelhető ha például a rezgőkör melegpontjára egy BF245 FET-et kapcsolunk, aminek egy nagy Ohmos fejhallgató, vagy potméter a source ellenállása. A drain 12V-ot igényel. Így a FET „rácskönyök” egyenirányítóként működik, és nem terheli a rezgőkört. A detektált műsor könnyen erősíthető. Egy ilyen áramkör müködése során az esti órákban 18 különféle középhullámú adót sikerült megfigyelni.

73! HA5KJ -Jóska