RH teljesítményerősítő 5 sávra

A két darab, párhuzamosan kapcsolt GU50 adócsövet tartalmazó lineáris erősítő földelt rácsú kapcsolásban dolgozik. A kapcsolási elrendezés szokványos: fojtó a közösített katódokban, anódfojtó, és kollinsz szűrő az antenna felé. A bemenet és kimenet relézett, a PTT jel iktatja be a végfokot adáskor az antenna felé vezető koax kábelbe.

A kollinsz szűrőt egy darab kétszer 5 állású kerámia alapú yaxley váltja. Az anódoldali forgó max. 300 pF, 1mm körüli légréssel.
Az antennaoldalon fix kapacitások találhatók, melyeket a yaxley vált, de a három felső sávon 3 db légszigetelésű beállítókondenzátor található, mivel ezeken a sávokon a pontos kapacitásérték beválogatása nehézkes volna. Az antenna oldalon tehát nincs forgó. A végfokhoz kizárólag 50 Ohmos terhelés kapcsolódhat, és mivel a csövek optimális terhelőellenállása is fix érték, az antennaoldali forgó nem is indokolt. A sávon belül a rezonanciát elegendő az anódoldali kapacitással beállítani. Az anódoldali kapacitás reaktanciája sokkal nagyobb mint az antenna oldali kapacitásé. Mivel a kettő soros kapcsolása határozza meg a kollinsz kör rezonanciafrekvenciáját, a kettő aránya, vagyis az anódköri és antenna ellenállások aránya nem változik lényegesen. A tápvonal illesztetlenségével kapcsolatos problémákat nem a végfok feladata korrigálni, bár az anódoldali kapacitás is korrigálhat kismértékű induktív vagy kapacitív összetevővel rendelkező tápvonalat.
Mivel a csövek maximálisan megengedett anódfeszültsége 3 kV, az anódtáp feszültsége elvileg nem haladhatja meg az 1500 V-ot. A biztonságos üzem határainak megállapításához a hálózati trafó anódtekercse úgy van méretezve, hogy forrlécen átkötéssel beállítható legyen 1000, 1100 és 1200V anódfeszültséghez tartozó váltófeszültség. Az üzemeltetés során kiderült, hogy az 1200V feszültség esetén is tartósan működőképes marad a
berendezés, ha a meghajtás kellő gondossággal van beállítva.
A csövekbe bevezethet teljesítmény 300-350W  maximális értéket érhet el a maximális anódáram és a tápfeszültség figyelembevételével.

A csövek együttes megengedett maximális disszipációja 2x40W azaz 80W. Mivel az ilyen
kapcsolások hatásfoka ritkán haladja meg az 50 százalékot, a bevezetett teljesítmény nem haladhatja meg folyamatos üzemben a 160 W-ot. Ehhez kb. 80W kimenő teljesítmény tartozik.
Mivel a végfok CW és SSB üzemre készült, ahol nem folyamatos a vivő kisugárzása, átlagteljesítménnyel kell számolni. Ez határozza meg a cső anóddisszipációját. A kihajtott és nyugalmi állapotok aránya CW üzemben változó. Amikor folyamatosan pontokat sugároz az adó, a kitöltési tényező 0,5. Folyamatos ták esetén 75 százalék adódik. A  megengedhető meghajtás ekkor 160/0,75 azaz max. 200W.
A valóságban a vételi periódusok is időt hagynak a csöveknek a kihűlésre, valamint a továbbított információ sem a legrosszabb, tehát a 750 százalékos kitöltést eredményezi, kissé meg lehet emelni a  biztonsággal alkalmazható kihajtás mértékét. Az SSB üzemmódban a helyzet kissé eltér.
A beszédhang csúcstényezője – mint ismeretes a telefontechnikából – általában 3 körüli érték.

Ez azt jelenti, hogy az átlagteljesítmény a csúcsteljesítmény kilenced része. Például 300W
bevezetett csúcsteljesítmény mellett az átlagteljesítmény mindössze 33W körüli. Ezt a két cső minden gond nélkül elviseli. Más a helyzet, ha komprimált SSB jellel történik a meghajtás. Ekkor az átlagteljesítmény jelentősen megnőhet. A megnövekedett  átlagteljesítmény nem feltétlenül növeli az érthetőséget, ugyanis ő inkább a beszéd halkabb részleteiből, és például légzési zajokból egészül ki.
Az ilyen adás hallgatása fárasztó, folyamatos agymunkára kényszeríti a hallgatót, hogy a szükségtelen információkat kiszűrje és eldobja. Tartós vivőkisugárzás mellett és maximális meghajtás mellett a csövek élettartama 10 percre csökkent.
Vagyis a végfok könnyen túlhajtható, de ésszerű használat mellett biztonságosan üzemeltethető.

A beállítások az előlapi műszeren ellenőrizhetők. A két egymást váltó nyomógomb révén az anódáram, anódfeszültség és a kimenőfeszültség mérhető. A műszer mögött látható panelen a hitelesítő trimmerek láthatók. A fotókon az egyéb alkatrészek elrendezése is követhető: a ferritrúdra tekert bifiláris fűtésfojtó, az anódfojtó, a toroid magra tekert katódfojtó. A fűtésfojtó alkalmazása azért indokolt, mert a katód fűtés közötti kapacitás söntölné a meghajtást a felső sávokon. Így ez elkerülhetővé vált. A váz 1.5 mm-es
alulemezből készült, trisó oldatban történt a felület kezelése, melyet Akrilán lakk is véd.