Műszaki kategóriaarchívum

Villám

Az idei nyarat sem úsztuk meg villámkárok nélkül. Olvassátok HA3FLT Tibor összefoglalóját, nézzétek meg a képeit.

Sziasztok!

Az elmúlt néhány alkalommal megpróbáltuk a villámcsapás következményeit elhárítani az állomáson és azon belül a távkezelt sarokban. Az antennák és a hálózati feszültségek rendbehozásáról már olvashattatok. Ezeken túl még egy csomó időt kellett tölteni a belső vezetékezések helyreállításával és egy kicsi fejlesztéssel is ezen a téren.

A jelekből ítélve, hogy például a vertikális antennánk illesztődobozának fedele négy métert repült és elolvadt vagy más módon távozott a sugárzó tetejéből pár méter, úgy tűnik, hogy azt érte közvetlen csapás és onnan terjedt tovább a 230 V-os hálózatba. Ez nem az a terjedés, amit szeretünk; hálózati relé folyt szét, számítógép, tápegységek, kamerák, vezérlők mentek tönkre. A szános villámvédelem mellett is betalált a villám okozta túlfeszültség egy része az asztalon levő, nem távvezérelt rádióba a PC-n keresztül, amiben az előlapi processzort tartalmazó egységet komplett cserélni kellett – ez részben egy tévedés, egy bedugva felejtett kábel miatt történhetett.

Az állomás távvezérléséhez szükséges Bridge és a bal sarokban ülő mikrokontrolleres Remete sem kerülte el a fentieket. Abban a dobozban is egy marék alkatrész tönkrement (I2C-s kapcsolóáramkörök és az optocsatolók egy része stb.), ketten is javítottuk Karcsival, annyi munkát adott. Egy bizonyos területen még a fólia is megsült, elpárolgott. Karcsi külön tesztáramkört készített hozzá, ez az a 32+8 darab piros LED (a soklábú Szörny), amiből a javítások végére már az összes kigyulladt, ezt a pillanatot örökítettem meg képen. Szóval sikerült mindent pótolni, egyelőre még minden alkatrésze kapható a Remetének – merthogy ez is kérdés tud lenni, a világ gyorsan változik közben.

Nem tudok most mindenről számot adni, több idő kellene minden részletet összeszedni, mindenesetre ha nem is estünk kétségbe, a kár igazából jelentős, kifejezetten nagy volt. A javításhoz szükséges idő is hosszú lett, de a kieső időből sikerült egy kicsit általánosabb javításokhoz felhasználni, mint pl. a Beverage-ek rendbetétele, a TA-34 visszarakása (szép lett!) – ezeket már tudjátok, és én nagyrészt nem ezekkel foglalkoztam.

Jelenleg ott tartunk, hogy már csak egy javítanivaló van a Remetén: az UltraBeam forgatóval való összeköttetése még nincs rendben, a Remete programból nem lehet távolról látni és állítani a frekvenciáját az RS-232 vonalon keresztül. Ideiglenesen azért az UltraBeam-et is távirányíthatóvá tettük egy kicsit nehézkesebb átmeneti megoldással, amiben a Bridge kapcsolói-reléi is szerepet kaptak, és kiderült, hogy a vezérlő szerencsére nem sérült meg. Külön erre a célra lett építve és felprogramozva egy önálló kis mikrokontrolleres eszköz, mert így jött ki, hogy most, novemberben szükség van az állomásra – jobb volt nem most belemenni egy újabb nehéz, hosszabb javításba.

Az UltraBeam vezérlőjével való foglalkozásnak is volt egy „legalább” oldala: legalább megismerkedtünk a működésének néhány részletével. Mondjuk úgy, hogy lényegesen kevesebb visszajelzéssel dolgozik és jóval inkább emlékezetből, mint gondoltuk, hi. Másfelől komoly illúziórombolás volt, hogy az UltraBeam vezérlőjének dobozán a hátsó csatlakozók rögzítése annyira rosszul volt megoldva, hogy reszelni, átalakítani kellett a (DB-9-es) csatlakozók környékét.

Végül utánaolvastam; az SPE végfok is vezérelhető soros vonalon keresztül, ahogy az UltraBeam vezérlődoboza, és a kommunikációs protokollja szintén nyílt, így ha lehetőség adódik rá (idő és elszántság kérdése), az is bekerül majd a távolról elérhető funkciók közé. Csupa izgalmas visszajelzés: sáv, teljesítmény, SWR, hőmérséklet… Szóval tervek, azok vannak, csak év vége táján… a szokásosnál is lassabban megy.

73 ….. Tibor

Az erősáramú elosztótábla sem úszta meg, szegény szilárdtest-relé bele kifolyt. Beépítettük – eső után köpönyeg – a korábban beszerzett túlfeszültség-levezetőket és kicseréltük a fázisonkénti árammérés áramváltóit.

Yaesu FT-897 display csere

Népszerű, mindentudó kis rádió ez a 897 ill. újabb változata a 897D. Van benne DSP, RH-n 100W, még 70 centin is megy 20W-tal. Én 2003 óta használom, az első években még meteorscattereztem is vele, később több, mint 150 SOTA csúcsot is megjárt, nemigen volt vele gond. Sokféle védelem van benne, még hülyeség ellen is, ez jól jött, amikor az egyik hegyen fordítva dugtam rá a tápot.
Viszont – más Yaesu gyártmányokhoz hasonlóan – van egy típushibája, a kijelzőjén a rossz konstukciójú gumiérintkezős hozzávezetés hibája miatt az idő múlásával egyre több üres csík „jelenik meg”. Sorok, oszlopok tűnnek el és vissza sem jönnek. Láthatók a neten teljesen leolvashatatlan kijelzők is, az én rádióm még egész olvasható volt, de elindult ezen az úton. Különösen terepen, rossz helyről jövő napsütésben volt zavaró, előfordult miatta mérgelődés, szentségelés.

Még egész jól olvasható
Feltekert kontrasztnál már jobban látszanak a hibák






HA5KJ Jóska arra biztatott, hogy próbáljam megjavítani. Megpróbáltam mozgatni, csavargatni a gumiérintkezőt de nem lett jobb, inkább rosszabb.

Új kijelzőt keresve nincs találat, komplett szerelt panel még itt-ott elérhető kb. 250 EUR áron.

Aztán rátaláltam a megoldásra, az ügyes oroszok – mint már oly sok minden mást – ezt is megoldották.

Érdemes végignézni a videót. Ugye milyen jó lett volna figyelni az oroszórán?

https://www.youtube.com/watch?v=SuLBNXaFqHM&ab_channel=Radiorelax

Írtam Aleksey-nek aki 10 percen belül válaszolt, a cucc elfogyott, de lesz. Egy hónap múlva lett is, Aleksey mindent olajozottan intézett, PayPalon kifizettem a 68 USD-t, pár nap múlva megérkezett a kis csomag, amit további 1540 Ft vámköltség megfizetésével át is vettem:

A csomag tartalma
A fólia NYÁK a procival közelebbről.

Neki is álltam, a rádió szétszedése és a „PANEL UNIT” kiszerelése nem volt gond, a régi kijelző ragasztásait óvatosan melegítettem a bontáshoz, de a régi fólia nem szerette a beavatkozást – azért kijött.

Az új cucc beszerelése könnyebb és egyszerűbb volt a vártnál, de mindenképpen kellett hozzá a folyatószer.

Összeszerelés után egyből működött.

A végeredmény.

Ha valaki rászánja magát, szívesen segítek – főleg tanáccsal 😉


GL 73 Viktor HA5LV

HADX 2021

Világjárvány idején többkezelős versenyzés?
Igen!
Távvezérléssel, mindenki otthonról.
Jó, de akinek nincs megfelelő hardvere? HA3FLT Tibor elmeséli, ő hogyan csinálta.

Elecraft K3: discontinued, K3/0: discontinued…

Avagy hogyan távvezéreljünk meglévő K3 twin rendszert K3/0 nélkül.

Az alapoktól mondom, sokan nyilván ismeritek; a K3/0 mini az az eszköz – bár ezt a funkciót egy „teljes” K3 is betöltheti -, ami kinézetre csak egy K3-előlap kicsi, KX3-szerű dobozban, és a K3 rádiók távkezelésére való. Ezt „twin” módnak vagy felállásnak szokták hívni – más gyártó is készít ilyen párokat különböző minőségben hasonló elnevezéssel.

A K3/0-t a rádió tervezésével együtt kellett, hogy megálmodják, mivel az „előlapnak” és a rádiónak közös a firmware-e… ami nyilván érzékeli, hogy melyik hardware-ben kell dolgoznia. Nem a CAT-kommunikációra épít, ami meglehetősen elavult és nehézkes, hanem van egy saját parancskészlete, pl. a CAT-ben nem szereplő Q… és Y… parancsok, de biztosan akad még. Ez szintén nem látszik egy fejlett protokollnak, csak a mórickás „betűket és számokat küldök ide-oda” nem hibajavított, adóvevőnél szerintem veszélyes megoldást használja, de gyors még a normál, 38K4-es sebességgel is, tényleg olyan, mintha a fizikai rádió előtt ülne az ember.

A rádió és a K3/0 előlapján nem használnak mindenre rotary encoder-eket, így a rádió potméterei afféle alapállapotot jelentenek az összekapcsolódás után, de más egyszerűsítés nem rémlik, a kijelzőjük is ugyanúgy működik szinkronban. A távkezeléshez persze kell valamilyen eszköz, ami soros kommunikációt biztosít és a hangot is átviszi. Ha a RemoteRig RRC-1258 rádió felőli dobozkáját és a kliensnél egy másik ilyen dobozkát használunk erre a célra (amin nagyjából csak egy elkey-sebességet állító potméter van pluszban), akkor annak a soros vonal-TCP/IP átalakítói töltik be az egyik funkciót és a hangfrekit a beépített, valószínűleg szabványos VoIP/SIP egységek viszik át, valamint a CAT vezérlés ezektől teljesen függetlenül közlekedik egy másik kihosszabbított soros vonalon. És igazán kicsik a késleltetések szemben az alap PC-s megoldásokkal, valamint könnyű üzembe helyezni az egészet.

Miért is mesélem mindezt? Mivel a fél világ K3-at használ távvezérelt, remote rádiónak meg egyébként is, és talán olvastátok, hogy a K3-at nem gyártják többé, valamint a tartozékait sem. Kitettek ugyan egy igényfelmérő lapot, de az semmire sem garancia. Helyette a K4 következik kb. másfélszeres áron, ami persze ismét azt jelenti, hogy egy cégnél egy idő után csak magasabb kategóriájú eszközt lehet kapni valami helyett. Ilyen a haladás… a K4 ismét nagy dobásnak tűnik, ami a rádiórészét illeti, de a használhatóság ma már a szoftvereken is legalább annyira múlik.

Még csak nem is az ár a fő probléma, hogy a meglevő K3-as rendszert drága leváltani K4-re, ha tönkremegy és esetleg nem javítható, hanem az, hogy nem megoldás, mert Elecrafték kijelentették – hiába van egy biztató TCP/IP csatlakozó a K4 hátulján -, hogy távvezérlés talán egyszer lesz a K4-hez, de egyelőre nem foglalkoznak vele. Egy K4/0 szóba sem került… Biztosan vannak okai, hiszen egy direkt konverziós rádióhoz a képességei miatt teljesen másfajta távkezelő hardver és szoftver szükséges, de máris olvastam olyanról, aki kifejezetten emiatt mondta le a rendelését és küldte vissza az előleget a K4-re – nehéz az élet…

És akkor a konkrét történet a HA-DX hetéről, amit el szeretnék mondani. Nemrég a RemoteRig RRC dobozkákat és a K3/0-kat használtuk versenyzéshez, a K3 eléréséhez, ahogy eddig is. A már megvásárolt hardverekkel nem is volt gond, de az új embereknél, aki én voltam, valahogy ki kellett alakítani a munkahelyet. Ennek az is akadálya, ha nincs valakinek RRC dobozkája, mivel a szoftveres klienst is annyira drágán adják (kivéve Androidra), hogy akkor már inkább rendelni kell egy RRC-t, de az még inkább gond, ha az amúgy is komoly összegekbe kerülő K3/0-t kapni sem lehet. A használtakat is elkapkodják, ha néha megjelenik egy-egy, azok is a tengerentúlon, meg amúgy is kissé hajmeresztőnek számít errefelé az ára, egy egyszerűbb új rádiót meg lehet venni belőle, mire ideér.

Mit lehet ilyenkor tenni? Emulálni, szimulálni, szoftverekkel kínlódni. Az első probléma, hogy ha egy ilyen távkezelő rendszer „K3 twin” beállításban működik, akkor az az ember, akinek nincs K3/0-ja, be sem tudja kapcsolni a távoli rádiót. Mint kiderült, ez egyébként az RRC-k hatásköre, tehát a lokális RRC-t kell meggyőzni-átverni, hogy rá van kötve egy K3/0 és bekapcsoltuk, az indítja a kapcsolatot a távoli RRC felé stb….

Ehhez vissza kellett fejtenem egy kicsit a K3/0 kommunikációját, mivel, ha nem mondtam volna, a CAT parancsokkal ellentétben az nem publikus. Természetesen kerestem előtte szoftvert, amit mások írtak emulálni a K3/0-t, de egyet találtam, annak is csak a nyoma van meg, évekkel ezelőtt bezárt az a webhely. Mindenesetre nem tűnt lehetetlennek.

Sikerült a mutatvány; a lokális RRC egyik portját felkonfiguráltam és rákötöttem a PC-re és egy RealTerm nevű terminált indítottam el, ami ha kell, ha nem, küldte a bekapcsolt állapotot jelző „választ” az RRC dobozkának, különben egy-két másodperc múlva leállt minden, a K3 kikapcsolt. Elvileg csak kérdésre kellett volna küldenie a programnak a dobozka felé ezeket a válaszokat, de nem volt idő programot írni, a RealTerm-ben végtelenítettem a megfelelő pár karakter küldését pár száz millisec-enként…

Tehát a rádió végre bekapcsolódott a távolban és úgy is maradt, a SIP elindult, hallottam a rádió hangját távolról és a CAT vezérlés is használhatóvá vált. Itt volt még egy kis gond, nem volt otthon több soros-RS-232 átalakítóm, de az RRC-ben szerencsére van egy négyportos USB hub is, így a többi soros vonal azon át jutott be a PC-be, miután a dobozkát sikerült felkonfigurálnom.

Ezek után az a probléma következett, hogy a CAT vezérlést meg kellett osztani a logger program, N1MM+ és egy K3-hoz való vezérlőprogram közt. Tehát nem SDR-program, inkább amolyan commander kellett, amivel a K3 távkezelhető a CAT csatornáján át, hogy pl. S&P-ben (Search and Pound) egyáltalán frekit lehessen változtatni.

Ilyen, egyébként a legstabilabb és leguniverzálisabb program a DXLab Commandere, aminek az a szépséghibája, hogy alapból nincsenek rajta kezelőszervek, fel kell konfigurálni, gyakorlatilag megírni a gombokhoz tartozó CAT parancsokat. 🙂 Előre elkészített config fájlt nem találtam, ami lelombozó, és rövid is volt az idő, így végül a K3-hoz készült-ajánlott Win4K3Suite-et használtam. Hát az sem egy robusztus, jól megírt rádióamatőr szoftver, de azért kicsit kínlódva működött.

A soros vonalak szétosztásához Kernel-drivert tartalmazó szoftver kellett, szerencsére létezik ilyen ingyen is és aláírt driverrel, ami nagy dolog mostanában – nem kellett a teszt módot bekapcsolni a Windows-on -, bár érdekes módon sok évvel ezelőtti a szoftver, és még érdekesebb módon tökéletesen működik, semmi kékhalál meg ilyenek – com0com a neve. Ezt is nagy sietség közben találtam, nyilván létezik másféle is.

Először elég nehéz bánni vele, aztán írtam rá cmd fájlt, hogy ne kelljen mindig kézzel felépíteni a soros vonal-párt – az ingyenes verzió restart után újra beállítandó. A lényeg, hogy ha egy ilyen párt hozzáadok a Windows-hoz, akkor azok nemcsak pl. a COM9, COM10 néven elérhetők, hanem még egy device-név alatt megnyithatók darabonként. Ez teszi lehetővé, hogy azt a soros vonalat ehhez a párhoz lehessen csatlakoztatni, ami a rádió felé megy, ill. onnan hozza a CAT-válaszokat. A létrehozott COM portokra pedig rá lehet ültetni a loggert és a rádióvezérlő programot.

Volt még egy kis küzdelem, hogy melyik irányból merre mehetnek vagy nem mehetnek az adatok a soros vonalakon (a két programot el kellett választani egymástól), ill. hogy a baudrate-et stb. beállításokar továbbítsák-e ezek a virtuális portok egymás közt vagy sem stb., de végül összeállt.

Természetesen vannak olyan programok, amik másként oldják meg a helyzetet, hogy ne kelljen a fenti erőfeszítés, de fizikai K3/0 nélkül nem igazán lehetett használni őket.

Szóval ettől kezdve megvolt a két program, alattuk a com0com által kezelt soros vonalak, onnan mentek az összeömlesztett kérések az RRC-ken át a K3 CAT portjáig – miközben valódi K3/0 nem volt nálam, csak az említett RealTerm program, ami továbbra is küldte helyette a „be vagyok kapcsolva” válaszokat.

A CAT két program által egyszerre történő használata azt eredményezte, hogy időnként hol az N1MM mutatott rossz sávot, hol a Win4K3Suite-on ment el a kijelzés egy kicsit – mégiscsak egy lassú porton küldözgette pár száz millisec-onként a státuszlekérdezéseit két program közösen… Csoda, hogy működtek, de nem volt fennakadás – néha kicsit várni kellett, de kezelhető volt a rádió is.

Ja, és még azt is meg kellett oldani, hogy egy újabb COM porton a CW billentyűzés is menjen a loggerből… át kellett irányítani a CAT-ről egy külön portra a programban. Szerencsére ez is működik USB-n (a virtuális handshake lábakkal), csak újabb konfigurációs lépéseket jelentett az RRC webfelületén.

Beleszámítva az RRC-k tanulmányozását is, a helyzet megoldásához kellett vagy két nap… Hát így sikerült nemrég RRC-vel, de K3/0 nélkül a meglevő rendszerhez illeszkedni és összehozni a távkezelést.


Az előző témához, a távvezérléshez még azt tenném hozzá, hogy említettem a problémát, mikor két program kommunikál CAT-en egy rádióval egy kettéosztott soros vonalon keresztül.

Ez egy korrektnek nem nevezhető, konkrétan agyrém szükségmegoldás, mivel mindkét program látja a rádió válaszait a saját és a másik program kéréseire is. Ilyen az állapotlekérdezés, amikor például a VFO frekvenciáját tudakolja meg egy program a rádiótól.

A fentiek megduplázzák a lekérdezések számát, amire programonként pár száz millisecundumonként kerül sor – némelyik rádióamatőr programban állítható a gyakoriságuk, némelyikben nem. Az egész távkezelő program fürgesége ezen múlik, úgyhogy túlságosan lassúra nem lehet venni, már másodpercesre sem.

Mivel a CAT kommunikáció amúgy is az elég lassú soros vonali kommunikációs csatornákon szokott történni, még ha soros-USB átalakító is van közben, ill. néhány rádiónál tényleg eleve USB csatlakozó van, de valószínűleg egy belső soros-USB átalakító végén, ez mindenképpen oda vezet, hogy a programok tévednek, összeakadnak, legalábbis ami státuszlekérdezéseket illeti. A CAT protokollal működő távvezérlés azért ezt szerencsére többé-kevésbé túléli – a parancsküldések némi várakozástól eltekintve teljesen stabilak voltak.

Hogyan lehet ezt a helyzetet felszámolni? Első körben úgy, hogy létre sem hozzuk – a „K3 twin” megoldásnál nincs meg ez a probléma, mivel rádióvezérlő programra nincs is szükség, azt a fizikai kezelőszerveket biztosító K3/0 (mini) valósítja meg. Létezhet más megoldás is az ismert rádióamatőr programokban (például amik többnyire nemcsak rádióvezérlésre alkalmasak, hanem inkább digitális üzemmódokat valósítanak meg), de egyelőre nem látom át.

Szoftveresen pedig készíthetünk egy virtuális rádiót, ami csak a memóriában él, a számítógépen belül, ahol a logger és a K3-at kezelő szoftver is fut. A virtuális rádiót tartalmazó program ugyanúgy soros vonalon, CAT-en kérdezi le a valóságos rádiótól a VFO állapotát és más fontos beállításokat, de a logprogramnak és a rádióvezérlő programnak ő fog felelgetni, mikor azok meg akarják tudni az aktuális frekvenciát és más beállításokat. Ez azt jelenti, hogy megszüntettük a dupla lekérdezéseket a távoli rádió és a mi gépünk közt, a virtuális rádiót tartalmazó szoftver végzi – intelligensen. Nyilván ez is csak virtuális soros portok segítségével fog menni, hiszen a logprogram és a rádióvezérlő program is csak soros vonalat képes megnyitni.

Nem akarom a képbe a HAMLib programcsomagot behozni, csak megemlítem, hogy elvileg azért lehet variálni és eleve TCP/IP-re tenni a CAT vezérlést, de egyelőre a távvezérlésnek az állomáson levő oldalán nem akartam változtatni.

Ha mindez megvan, akkor is akad még egy-két buktató, például hogy melyik programnak milyen beállításokhoz hagyunk hozzáférést, nehogy egymás ellen dolgozzanak vagy az egyik felülírja a másik által beállított valamilyen kritikus tulajdonságát a rádiónak, pl. az adóteljesítményt, de ez megoldható.

Virtuális rádiót megvalósító szoftver is létezik a világban, mint annyi minden, talán többféle is – én egyet láttam, az LP-Bridge-et. Elég komolynak tűnik, bele van építve a virtuális portok létrehozása, ami nem kis dolog, de távoli rádióval képtelen voltam életre lehelni, nem akart a tökéletesen működő soros vonalon a K3-hoz kapcsolódni. Nem próbáltam megfejteni, miért.

A kép csak egy illusztráció a WEB-ről, de az LP-Bridge szerepel benne:

73 ….. Tibor

A beküldött végeredmény:

Evaluation category

QSOs

Points

Multipliers

Claimed score

Multi-Single

1732

5873

268

1573964

Operátorok : HA2OS, HA3FLT, HA5MA, HA5OV

Újra az IC-74x ICOM rádiókról

Tagjaink közül sokan választották az ICOM IC-74xx sorozat valamely darabját, nemrég javasoltunk pár változtatást, hogy még több örömünk legyen benne.

Mivel a rádióklubnak is van egy 746-ja, most ismét vissszatérünk a lehetséges-szükséges módosításokra.

Ígéretemhez híven én is elvégeztem az IC-151 hűtőbordával való ellátását – miután egyszer már cserélni kellett az IC-t. Ti ne várjátok meg!

Nemes egyszerűséggel kitéptem egy URH-trimmer egyik ezüstözött fegyverzetét és ezt forrasztottam fel hűtőbordának, miután a lemez és az IC közé benyomtam egy adag szilikonpasztát.

Ha valaki nem elégszik meg ezzel, hanem vételkor elvenné az 5V-os tápfeszt az IC-től, hogy még kisebb legyen az átlagos disszipáció – arra is van ötletem, de egyelőre nem valósítottam meg. Ott van a T8V jelű pont, ezen adáskor 8V, vételkor 0V van. Erről a pontról lehet táplálni az IC151-et – persze úgy, hogy a 8V-ból pár alkatrésszel 5-öt csinálunk. Bátraknak ajánlom, elég finom a nyák.


Laci hívta fel a figyelmemet, hogy adjuk közre a következőket:

Ma Jóskánál érdekes felfedezést tettünk, ha érdemesnek látod, fel lehetne tenni a blogra :A klub rádiója, az IC746 már másodszorra akadt el a 2xGU81-es végfok vezérlésével. A PTT kimeneten levő kis reed relé pár sikeres adásra kapcsolás után beragadt.

Legutóbb is Gáborral, 5BVG jártunk így ottlétünkkor. Megmérve a végfok PTT bemenetét 24V körüli feszültséget és 5mA áramot tapasztaltunk. A PA-ban tranyós ez a bemenet. Ekkora értékektől nem lehet összeragadni az érintkezőknek, gondoltuk.

Jóskánál, 5KJ egy táppal 30V-ot és 10mA-t adtunk a rádió kimenetére és semmi hiba nem volt akárhány kapcsolásra sem. Eszünkbe jutott, hogy a végfok kapcsolási rajzától eltérően valószínűleg egy hidegítő kondenzátor is lehetett rákötve a kapcsoló bemenetre. Egy 220nF-os kondit kötöttünk párhuzamosan a relére és csodák csodája, a néhányadik kapcsolás után sikerült is beragasztani a relét! A kondi töltőárama a hiba okozója.

A megoldás az lesz, hogy a kinti csatlakozókábelbe egy soros ellenállást fogok bekötni, ami ezt az áramot csökkenti és a kis reedet kíméli ezentúl.

Valamikor én is belefutottam már ebbe, ezt is a saját káromon tanultam meg.

A 7400 manuál azt írja:

Nálam az SB-220 nál  115V-ot kell kapcsolni 25mA-nál, ettől összeragadnak az érintkezők.

Én külső relét alkalmaztam (a QSK-ra úgy sincs szükség), de jó lehet egy 100…200 Ohm ½ W-os soros ellenállás is.

 

Ha cserélni kell, 5$ körül lehet venni az eBay-en, a szállítás rosszabb.


Végül ezt is érdemes megnézni.

https://hg5c.ha5kkc.com/wp-content/uploads/2018/02/IC-746-all-mods.pdf

73!