Az idei nyarat sem úsztuk meg villámkárok nélkül. Olvassátok HA3FLT Tibor összefoglalóját, nézzétek meg a képeit.
Sziasztok!
Az elmúlt néhány alkalommal megpróbáltuk a villámcsapás következményeit elhárítani az állomáson és azon belül a távkezelt sarokban. Az antennák és a hálózati feszültségek rendbehozásáról már olvashattatok. Ezeken túl még egy csomó időt kellett tölteni a belső vezetékezések helyreállításával és egy kicsi fejlesztéssel is ezen a téren.
A jelekből ítélve, hogy például a vertikális antennánk illesztődobozának fedele négy métert repült és elolvadt vagy más módon távozott a sugárzó tetejéből pár méter, úgy tűnik, hogy azt érte közvetlen csapás és onnan terjedt tovább a 230 V-os hálózatba. Ez nem az a terjedés, amit szeretünk; hálózati relé folyt szét, számítógép, tápegységek, kamerák, vezérlők mentek tönkre. A szános villámvédelem mellett is betalált a villám okozta túlfeszültség egy része az asztalon levő, nem távvezérelt rádióba a PC-n keresztül, amiben az előlapi processzort tartalmazó egységet komplett cserélni kellett – ez részben egy tévedés, egy bedugva felejtett kábel miatt történhetett.
Az állomás távvezérléséhez szükséges Bridge és a bal sarokban ülő mikrokontrolleres Remete sem kerülte el a fentieket. Abban a dobozban is egy marék alkatrész tönkrement (I2C-s kapcsolóáramkörök és az optocsatolók egy része stb.), ketten is javítottuk Karcsival, annyi munkát adott. Egy bizonyos területen még a fólia is megsült, elpárolgott. Karcsi külön tesztáramkört készített hozzá, ez az a 32+8 darab piros LED (a soklábú Szörny), amiből a javítások végére már az összes kigyulladt, ezt a pillanatot örökítettem meg képen. Szóval sikerült mindent pótolni, egyelőre még minden alkatrésze kapható a Remetének – merthogy ez is kérdés tud lenni, a világ gyorsan változik közben.
Nem tudok most mindenről számot adni, több idő kellene minden részletet összeszedni, mindenesetre ha nem is estünk kétségbe, a kár igazából jelentős, kifejezetten nagy volt. A javításhoz szükséges idő is hosszú lett, de a kieső időből sikerült egy kicsit általánosabb javításokhoz felhasználni, mint pl. a Beverage-ek rendbetétele, a TA-34 visszarakása (szép lett!) – ezeket már tudjátok, és én nagyrészt nem ezekkel foglalkoztam.
Jelenleg ott tartunk, hogy már csak egy javítanivaló van a Remetén: az UltraBeam forgatóval való összeköttetése még nincs rendben, a Remete programból nem lehet távolról látni és állítani a frekvenciáját az RS-232 vonalon keresztül. Ideiglenesen azért az UltraBeam-et is távirányíthatóvá tettük egy kicsit nehézkesebb átmeneti megoldással, amiben a Bridge kapcsolói-reléi is szerepet kaptak, és kiderült, hogy a vezérlő szerencsére nem sérült meg. Külön erre a célra lett építve és felprogramozva egy önálló kis mikrokontrolleres eszköz, mert így jött ki, hogy most, novemberben szükség van az állomásra – jobb volt nem most belemenni egy újabb nehéz, hosszabb javításba.
Az UltraBeam vezérlőjével való foglalkozásnak is volt egy „legalább” oldala: legalább megismerkedtünk a működésének néhány részletével. Mondjuk úgy, hogy lényegesen kevesebb visszajelzéssel dolgozik és jóval inkább emlékezetből, mint gondoltuk, hi. Másfelől komoly illúziórombolás volt, hogy az UltraBeam vezérlőjének dobozán a hátsó csatlakozók rögzítése annyira rosszul volt megoldva, hogy reszelni, átalakítani kellett a (DB-9-es) csatlakozók környékét.
Végül utánaolvastam; az SPE végfok is vezérelhető soros vonalon keresztül, ahogy az UltraBeam vezérlődoboza, és a kommunikációs protokollja szintén nyílt, így ha lehetőség adódik rá (idő és elszántság kérdése), az is bekerül majd a távolról elérhető funkciók közé. Csupa izgalmas visszajelzés: sáv, teljesítmény, SWR, hőmérséklet… Szóval tervek, azok vannak, csak év vége táján… a szokásosnál is lassabban megy.
73 ….. Tibor
Az erősáramú elosztótábla sem úszta meg, szegény szilárdtest-relé bele kifolyt. Beépítettük – eső után köpönyeg – a korábban beszerzett túlfeszültség-levezetőket és kicseréltük a fázisonkénti árammérés áramváltóit.
