A konstrukció célja manapság használhatatlannak tűnő alkatrészek olyan elrendezése, mely mégis alkalmas kommunikációra.

Az ötlet alapja a kb 60 évvel ezelött készült 3570 kHz-es dugaszolható kivitelű amerikai gyártmányú egzotikus tokozású rezgő kvarc, és a fiók mélyén árválkodó EL6 elektroncső. Az U profilú sasszira felszerelt, egykori szovjet gyártmányú hangfrekvenciás  millivoltmérőből megmaradt toroid trafó előállítja a fűtőfeszültséget és a kb. 400V anódfeszültséget. Egy másik fűtőtekercs az adásvételi antennarelé számára állítja elő a szükséges feszültséget. Az anódfeszültség ellenállásos ejtése és 250V-ra történő stabilizálása -zenerekkel- a segédrács számára állít elő tápfeszültséget. A sasszira szerelt 250 pF-es és 2×500-as forgókondenzátorok, és a kb. 30 mm átmérőjű kerámia testre tekercselt induktivitás alkotja az anódkörben elhelyezett Collins kört. Az oszcillátor rácskörében elhelyezett kvarc frekvenciája, a soros LC áramkörrel elhúzható.
A hangolhatóság 8-10 kHz tartományon belül van, ami lehetővé teszi az elhangolást, ha
az üzemi frekvencia foglalt. Nagyobb elhangolás esetén a billentyűzés miatt elhúzódik a
frekvencia. A frekvencia a Collins hangolása során is változik enyhén, azonban a billentyűzés már nem befolyásolja a frekvenciát.
A billentyűzés a katódban történik. A kimeneti teljesítmény legnagyobb értékére kb. 18 W adódott.

A hátlapon elhelyezett PTT csatlakozó
leválasztja a vevőt az antennáról, földeli a
vevőbemenetet, és az adót kapcsolja az antennára. A PTT csatlakozóra pedál kapcsolódik. (A hátlapon elhelyezett potméter a cső esetleges negatív előfeszültségét állítja. A berendezés lineáris erősítőként is ki lett próbálva, QRP adó számára.) Az alumínium szögletre szerelt régi műszer az anódáramot méri.